2015. február 3., kedd


Sziasztok,
ma sokkal személyesebb bejegyzést hoztam, mint szoktam, ugyanis ma FÉL ÉVE, hogy összeköltöztünk Ádámmal. Emlékszem, mennyire vártam, hogy végre együtt éljünk, kíváncsi voltam, hogy valóban olyan lesz-e, mint a filmekben, minden meg fog-e változni, mennyire fogunk egymás idegeire menni, mennyire lesz könnyű, vagy éppen nehéz?
És akkor végre eljött a költözés napja. Erről egy vlog is készült, amit néha nosztalgiázva nézek végig újra :)


Szóval megvolt az összeköltözés, és nem volt nagy bumm, nagy változás, szimplán szuper érzés volt :)
Olyan volt, mintha mindig is így lett volna :) Nem tudom, hogy amiatt, hogy előtte is 7 napból hármat együtt töltöttünk, vagy amiatt, mert ennyire vártuk már, de tényleg szuper volt :) És szuper azóta is. 
Sokan jöttek azzal, hogy miért adok fel mindent, munkát, családot, barátokat, hogy az ország egy eldugott sarkába költözzek. Hogy éri ez meg egy pasi miatt? Hát, úgy éri meg, hogy ő nem csak egy pasi :)
Persze, nem mondok újat azzal, hogy rettenetesen nehéz volt... új város, új szokások, új lakás, új élet. Bolyongtam egyedül a városban, párszor eltévedtem, volt, hogy annyira, hogy sírva telefonáltam Ádámnak, most már mondja meg, hogy innen hogy találok haza, mert valami kis utcában vagyok, sehol egy lélek, és már nagyon kétségbe vagyok esve :) Azért persze ez egyedi eset volt, és egyébként jól boldogultam. Belejöttem egész gyorsan a háztartás vezetésébe, az ügyintézésbe, és nagyon örültem, hogy véééééégre elkezdhettük a saját életünket.
Persze, a szüleim, tesóim, és a barátaim, sokszor hiányoznak még mindig, na meg a picikéim is, nagyon :) De azt az érzést semmi sem pótolhatja, hogy minden reggel egymás mellett ébredünk, és este egymás mellett alszunk el. :)

Gondolom az emberek többsége így éli meg a különköltözést, mint én, de azért kíváncsi lennék, Ti hogy éltétek meg? Ti is úgy éreztétek, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon, vagy inkább valami törésként? Vagy egyáltalán, mit főznétek hozzá a témához? Esetleg mostanában terveztek költözést? Várjátok? :)

9 megjegyzés:

  1. Én sajnos még a VÁROM szakaszba tartozom. :D De én biztosra veszem hogy nagyon fogom élvezni a berendezést meg a konyha feltöltését például. :D Már most is vennék egy csomó kanalat, villát, edényt stb. :D Még a házavató ajándékot is kiválasztottam anyáéktól, ami egy hatalmas profi robotgép lesz, amire már azóta vágyom, mióta először megpillantottam és csurgattam rá a nyálam. :D
    Egyébként nagyon élveztem ezt a videót, annyira beleéltem magamat, mintha én költözte volna oda. :D És mondom nagyon várom már hogy legyen egy kis birodalmunk Mr. Zs-vel. :D Még akkor is ha tudom hogy nem lesz nekem se egy egyszerű menet, mert kapásból más város, nagy eséllyel én megyek majd, ami azt jelenti hogy messze leszek a családtól, és ha logikusan gondolom végig ez esetleges a gyerek vállalás után viselne meg jobban, hogy a nagyiék nem tudják akár nap mint nap látni a lurkót. :D De ez hol van még. :D De látszik, hogy eléggé előregondolkodóm. :) És persze azt is tudom, hogy nem lenne ott anyu, aki mos, vasal, főz, takarít. :) Nem feltétlen helyettem ,mert sokat segítek neki, de mikor kivagyok akkor is rám marad ez a feladat. :D Kivéve ha nem fogom be az embert. :P
    De én biztosan ilyen nagy bummal fogom megélni a dolgot, mert egyenlőre a várva várt film miatt is be vagyok zsongva :D Én már csak ilyen vagyok. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is pont ugyanígy voltam, tervezgettem, miket kell venni, vásárolgattam, írtam a listákat, gondolatban ezerszer berendeztem a lakást, meg minden :D
      Mi házavató ajándéknak anyáéktól mosógépet kaptunk :)
      A öltözés nekem is hatalmas bumm volt, nagyon nagyon imádtam minden pillanatát, de az együtt élés, olyan jól megszokott, harmonikus, szuper dolog :) Szóval nem volt az, hogy furcsa, vagy akármi :)

      Törlés
  2. Mi nagyon hamar összeköltöztünk a szüleimnél és sokáig újítottuk a lakásunkat, szóval a legnagyobb változás az volt, amikor végre birtokba vettük. Bár hogy őszinte legyek, ez se olyan óriási változás, annyira egyértelmű volt az egész. Bár egy teljes felújítás...az idegörlő, kemény dolog, utáltuk teljesen, de persze nem annyira, hogy lemondjunk egy házépítésről. Nálunk a nagy változást az hozta, amikor tavaly mindketten jó munkát kaptunk :)

    Szerintem nagyon jól tetted, hogy elköltöztél! Ráadásul Magyarország nem valami nagy, se széltébe, se hosszába, szerintem nem is tudsz elég messzire költözni :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Naaaaa, örülök, hogy más is érzi úgy hogy egy teljesen magától értetődő dolog a költözés :)

      Törlés
  3. 18 évesen elköltöztem egy másik megyébe a tanulás miatt, albérletről albérletre vándorolva, szóval nem hatott meg nagyon a dolog, mikor "külön" kellett költözni a szülőktől. Nagyon sokáig hiányos volt a berendezésünk, üres volt a nappali, nem volt bútor, csak a legszükségesebbek, még tányérkészlet sem!! Aztán minden lett szép sorban. Nem tudom, hol van az ország eldugott sarka, én az ország eldugott nyugati sarkában vagyok és egész jó itt :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ha így vesszük, 18 évesen én is leléptem kollégiumba :)
      Az eldugott sarok Hódmezővásárhely :D

      Törlés
  4. Szia Rami!

    Szeretnék Neked e-mailt írni, de sehol sem találom a címedet.
    Meg tudnád adni, vagy erre nincs lehetőség?

    Előre is köszönöm.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Ide tudsz e-mailt írni:
      stilusesegyeb@freemail.hu

      Törlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés