2015. március 26., csütörtök

Suli, munka, és egyéb személyes dolgok...


Sziasztok,
Ma (mikor olvassátok, már tegnap), sikeres vizsgát tettem, így most már elárulhatom, hogy mivel is töltöttem az időmet mostanában.
Előtte azonban el szeretném mondani, hogy mi is volt az oka annak, hogy sokáig nem akartam erről beszélni.
Sokat gondolkodtam arról, hogy egy videót készítek a témáról, de azt gondolom, inkább írásban számolnék be róla, így összeszedettebben, kevésbé zaklatottan tudom közzétenni. Egyébként az ok, amiért most ezt mégis közzéteszem, csupán annyi, hogy olyan fontos részét képezitek az életemnek, mintha a barátaim lennétek, így nem tudlak, és talán nem is akarlak Titeket kizárni, vagy aár hazudni erről. Már az eddigi ködösítés is túl nehéz volt...

Biztosan sokan tudjátok, hogy a költözés miatt ott kellett hagynom a munkahelyem, mert -sajnos- nem tudok napi 500km-t utazni. Kár, mert egy szuper helyet hagytam ott, klassz kolléganőkkel, és a világ legédesebb és legszeretnivalóbb gyerkőceivel.
Mindenkinek eljön az életében egy olyan pont, amikor döntenie kell, és nálam ez a nyáron jött el. Választhattam, hogy ki tudja meddig még, külön élünk Ádámmal, és csak hétvégéken találkozunk, amikor neki néha még dolgoznia is kell, vagy összeköltözünk, és nyitunk egy új fejezetet. Ezt választottam, váltottam.

Nem volt könnyű, sőt, baromi nehéz volt. Még mindig nehéz. Hátrahagyni a barátaim, a családom, az egész életemet, hogy egy idegen városban mindent újrakezdjek. Mindenesetre azt gondoltam (és gondolom a mai napig), hogy  a szerelemben, és a kapcsolatokban áldozatokat kell hozni olykor, és nagy döntéseket.
Én így döntöttem, és ezt vállalom.
Kicsit naiv módon azt gondoltam, majd könnyen találok munkát, elvégre friss a diplomám, de van már 3 év szakmai tapasztalatom, a főnököm írt egy A/4-es oldalnyi magasztaló ajánlólevelet rólam, ugyan mi állíthatna meg?
Hát, jelentem: megállított ez a fene nagy munkanélküliség.
Nem gondoltam volna, hogy ez velem megtörténhet, tudjátok, az a tipikus ugyan, ez velem nem eshet meg...
A költözés után persze jött az ügyintézés, lakcímkártya, minden, és hipp-hopp a munkaügyi központban csücsültem, nagyjából az egyetlen optimistaként. Én azt gondoltam, hogy csak bemegyek, elmondom ki vagyok, és majd ajánlanak állásokat. Nem így történt. Egész konkréten az első alkalommal az információs pultig jutottam, ahol a kedves hölgy olyan hangnemben szólt hozzám, hogy sírni tudtam volna. Értem én, hogy napi 8 órában van 1-2, vagy akár több "hülye" ember is, de én kedvesen kérdeztem, érdeklődtem, hát köszönöm a választ. Fülem farkam behúzva kullogtam haza. Második alkalommal már időpontra jelentem meg, persze immár gombóccal a torkomban: vajon most mi lesz?
Szerencsére az ügyintézőm kedves volt, bár azt nem értette, minek akarok munkát, tanfolyamot, bármit, mikor én most 3 hónapig lógathatom a lábam, és még pénzt is kapok érte...
Csupán egyetlen oka volt: utálom magam hasztalannak érezni.
Ekkor persze már jöttek tőletek is (mármint nem Tőletek, hanem a trolloktól) a megjegyzések, hogy engem eltartanak, stb. Ez persze nem így volt, mert ez a pénz nekem azért járt, mert jóval többet befizettem a munkám során munkaerőpiaci járulékként, de ugye ez senkit sem érdekel...
Tisztáznám is ezt a kérdéskört még most: még mindig nem vagyok eltartott, van jövedelmem, azonban ha az lennék, is csak Ádámra és rám tartozna. Amennyiben az nem tetszik nektek, hogy nem "rendes" munkahelyen dolgozom, várom az állásajánlatokat kommentben, vagy a stilusesegyeb@freemail.hu-ra.

Persze a rengeteg papírmunka miatt állandó látogató lettem a munkaügyiben, egyre csüggedtebben jelentem meg az alkalmakon, megpályáztam minden létező állást. Gondolom senkit sem érdekel, hogy hány és milyen típusú állásokat pályáztam, ha mégis, akkor írjátok meg, és szívesen adok tájékoztatást.

Persze a munkaügyiben nem kaptam állásajánlatokat, csak annyit mondtak, melyik honlapot figyeljem, persze ezt már tettem előtte is, és teszem azóta is, nagyjából 20 másik oldallal együtt.
A legutolsó ilyen munkaügyis szeánszra novemberben került sor, amikor is végre egy tanfolyamról kaptam pár infót, és ezzel át tudtam menni egy másik irodába, ahol azonnal fel is iratoztam a listára.

A tanfolyam december 1-én indult, és azt kell róla tudni, hogy fizetés járt érte.
A képzés neve múzeumi gyűjteménykezelő, tulajdonképpen művtörit, műtárgyvédelmet, múzeumtörténetet, kiállításrendezést, és nyilvántartás kezelést tanultunk, meg persze gyakorlaton vettünk részt, de ha valakit érdekel, egészen nyugodtan rákereshet a tétellistánkra is.
Több szempontból volt jó döntés, hogy erre a képzésre jártam:
- a munkanélküliségtől teljesen be lehet depressziózni, itt legalább közösségbe jártam
- megismertem Hódmezővásárhely nevezetességeit
- kapcsolatokat építettem
- új nézőpontokat ismerhettem meg, egészen hétköznapi dolgokban is
- eljutottam olyan helyekre, ahova "civilként" biztosan nem engednének be.

Szóval ide jártam március 26-ig. Erről bizonyára megoszlanak a vélemények, a nézőpontok, és talán kérdéseitek is vannak. Ezekre szívesen válaszolok, és ha csak a véleményeteket szeretnétek leírni, azt is szívesen fogadom. Annyit még leírnék, hogy természetesen a tanfolyam alatt, és most is folyamatosan pályázok állásokat, és hiszem, hogy nem véletlenül kötöttem ki épp ezen a tanfolyamon. Remélem mihamarabb találok egy munkát, amit örömmel végezhetek.

A kommentekkel kapcsolatban egyetlen kérésem lenne: ha bántó szándékkal írnátok, inkább ne tegyétek meg! Meglehet a véleményetek, azonban azt gondolom, az elég probléma nekem, hogy nincs "rendes" munkám, nincs szükségem még a fikázódásra is.
Akik hasonló cipőben járnak, azokat bíztatnám, hogy jelentkezzenek nyugodtan a hasonló tanfolyamokra, nem volt természetesen ez sem fenékig tejfel, de sikerült, én is ötösre vizsgáztam :)
Végezetül talán még annyit, hogy nem érdemes azt gondolni, velünk ez nem történhet meg. Manapság a munkanélküliség teljesen hétköznapi, és ennek ellenére hatalmas, megoldatlan probléma.

Köszönöm, hogy elolvastátok, ne haragudjatok, hogy ilyen hosszúra sikerült, de sajnos nem tudtam rövidebben leírni, így is sok minden kimaradt.
Puszillak Titeket,
Rami

27 megjegyzés:

  1. Kitartás! Itt Pesten a munkaügyi katasztrófa, itt tanfolyamra is alig lehet bejutni (nekem anno nem sikerült), mert van érettségim, szakma ergo túlképzett, és azok jutnak be akiknek 8 általánosuk van. Amivel nincsen bajom igazából, meg jó dolog csak én sem kaptam munkát. Egy állásinterjún voltam (nálunk 3kerulet van egybe olvasztva Mostmár, ezért sok munkaugyisnek megszűnt az állása) ami a munkaügy szervezett. Soha olyan megalázó helyzetben nem volt részem. Akikhez mentem nem tudtak rola hogy megyek (pedig a munkaugynek le kellett volna jelentenie) és egyáltalán nem feleltem meg az ottani elvárásnak, de azért kiküldtek...közben tök bunkók voltak az interjúztatók is. Na mindegy. Én kiiratkoztam már kétszer is a központból. Ezt az eltartása szöveget nem is ertem. És akkor mi lenne ha így lenne ez bárkinél is? Ugy gondolom van otthon elég dolga egy nőnek, főleg ha gyerekeket is nevel.
    Sok sikert kívánok! Az új szakmád meg elég érdekesen hangzik :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen :)
      Ennél a tanfolyamnál az érettségi volt a minimum követelmény, és emiatt (bár ez engem baromira meglepett), rengeteg ember, aki feliratozott, mégse mehetett.
      Viszont volt olyan tanfolyam varrónői asszem, amire azok mehettek, akik 8 általánost végeztek csak,mert arra is szerettem volna, hát tudjak már szakszerűen varrni, de mondták hogy bocsi, ide túlképzett vagy. Utólag nem bánom, hogy így lett.
      Baromi rossz a helyzet egyébként egész Magyarországon. :/
      Fuuu megalázó interjún én is voltam pár alkalommal, teljesen tönkre tudják tenni az embert. :/

      Törlés
  2. Ne add fel, túl leszel ezen az időszakon! Sajnos van, hogy ilyen helyzetbe kerül valaki, amíg nem fordulsz teljesen magadba és a párod is támogat, mindig lesz előre :)

    VálaszTörlés
  3. Munkanélkülinek lenni szívás. Múltkor találtam egy jó cikket, érdemes elolvasni, mert bár szomorú, valahol erőt ad, hogy nem vagy egyedül.
    http://hello90.blog.hu/2015/03/25/30_alatt_vagy_es_nincs_munkad_akkor_lehet_hogy_szerepelsz_ebben_a_cikkben
    Ami még vigasztaló lehet, hogy van egy párod. Tuti nem egyszerű neki sem, és mégis kiáll melletted. Hidd el, tudom, milyen nagy kincs ez, nekem pont az ellenkezője volt, sokáig nem találtam munkát és a párom elég érdekes módon reagálta le. Mondanom sem kell, már nem vagyunk együtt, és a munkakeresés minden nyűgjét, a depit és haszontalanságérzést egyedül sokkal nehezebb elviselni. Minden esetre kitartás!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes volt ez a cikk, köszönöm! A kommentek is érdekesek alatta.

      Törlés
  4. Nagyon bátor dolog volt, hogy őszintén, kertelés nélkül írtál a Veled történtekről. Minden tiszteletem! :)
    Viszont most lehet, hogy hülyeséget kérdezek (előre is elnézést), de olyasmire nem gondoltál, hogy bébiszitterkedés, gyerekzsúr-szervezés, animátorkodás? Értesz a gyerekekhez, végzettséged, tapasztalatod van. Persze ehhez nem árt a vállalkozói, ami nem olcsó, de talán első körben még ingyen is megérné. Nem unatkoznál, kapcsolati tőkét szereznél (amivel már egy rendes állást is könnyebb megcsípni) meg egyáltalán azzal foglalkoznál, amit szeretsz. Lehet túl naiv vagyok, ez esetben tekintsd tárgytalannak az ötletet, de egy próbát talán megérhet. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!
      A szakmámban való elhelyezkedés után ez volt az első gondolatom, amit leírtál, szóval ezen sajnos már túl vagyok :)

      Törlés
    2. Sajnálom. :( Pedig nagyon testhez álló feladat lenne, legalábbis amennyire megismertelek így, blog alapján. :) Azért ne add fel! Sok színes szórólap vagy plakát, hirdetések a neten, esetleg helyi újságban... hátha. :)
      Kitartást és sok sikert kívánok Neked!
      A képzésről pedig én is szívesen olvasnék további részleteket. Majdnem művtörténésznek mentem, na meg galériában is dolgoztam már tárlatvezetőként, szóval nagyon érdekel a téma. *.*

      Törlés
  5. Borzasztó érzés, tényleg, bár én csak 3 hónapig voltam munkanélküli, pont lejárt napra pontosan az álláskeresési, szinte csak negatív dolgokat tapasztaltam.
    A munkaügyi kp. egy nagy 0. Csak regisztrál, SEMMIBEN nem segítenek. Olyanok mehetnek tanfolyamra, akik kétséges, hogy el tudják-e végezni.
    Diplomával, nyelvvizsgával esélytelen voltam a tanfolyamra. Nehezen kikönyörögtem egy nyelvtanfolyamot, hogy regisztráljanak meg két másik tanfolyamot, valamelyik csak indul. Hátrányos helyzetemre való tekintettel vettek volna fel, de ugyanebből a hátrányos helyzetből kifolyólag lett munkám, ui. támogatott csoportba estem.
    A környezet, pl. aki zsinórban szül 4 gyereket és otthon van 15 éve, az kérdezi,hogy akkor nem is keresel munkát??? (Á, miért keresnék, megvárom az éhhalált.)
    Meg hogy miért nem jó ez meg ez a munka, a racionális érveket meg sem hallják, mindenből az jön le, hogy TE nem akarsz dolgozni, mert nem sepred az utcát 50ezerért.
    Az eltartott, stb. szavakat nem is említem. Ilyenkor megtudja az ember, kire számíthat.
    Sok kitartást kívánok és nagyon érdekel minden tapasztalat, ha lehet, írjál a képzésről is, nagyon érdekesen hangzik!! A vizsgához nagy gratula!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen :)
      Ha van rá igény, szívesen írok a képzésről, mert nem csak a munkaügyin keresztül végezhető el, egyébként is lehet rá jelentkezni :)
      Igen, az az általános felfogás, hogy ez biztosan a te hibád, meglepődének, ha tudnák, mennyi időt és energiát fordítok a munkakeresésre.

      Törlés
    2. Azt nem értem, hogy aki tényleg már évek óta munkanélküli volt, de éppen most dolgozik, az oktatott ki, mintha nem is tudná, hogy megy ez. Sajnos mindenhol az a meglátásom, hogy helyieket keresnek elsősorban. Átlag másfél év, mire valaki állást talál, neked idegenben még nehezebb kapcsolatok nélkül.
      A szitterkedéssel kapcsolatban az a tapasztalatom, hogyha legálisan csinálod, olyan magas árat kell kérned, hogy neked is megérje, hogy nem sokan tudják kifizetni. A végzettséged miatt mondjuk kérhetsz is többet, szerintem van igény szitterekre, csak ezt bele kell kalkulálnod. Babás-mamás fórumokon is érdemes ajánlkozni szitterként, pl. mamami, Bezzeganya, Poronty stb.

      Törlés
  6. Szia Rami! Én nagyon büszke vagyok Rád. Amikor állást kerestem, bennem nem volt ennyi erő és kitartás. Sokszor egész nap csak sírtam és semmihez nem volt kedvem. De az, hogy Te ezt az időt is tanulással, hasznosan töltötted igazán becsülendő. Szorítok, hogy mielőbb találj valamit, amiben ki tudsz teljesedni! Megérdemelnéd.

    VálaszTörlés
  7. Hát remélem sikerül valamilyen munkát találnod majd! Én is hasonló cipőben járok, csak én még talán rosszabban is. Az eddigi munkámnak sajna vége szakadt mert csak határozott idejű volt a szerződésem, de az is több volt a semmitől. Mivel nem volt meg az egy év munkaviszony ráadásul megbizással voltam felvéve, vagyis kerek perec közölték hogy olyan mintha semmit ne mdolgoztam volna, így az a minimális kis segélyecske sem járna ha teljes évem lenne. Mikor a tanfolyamokról érdeklődtem vagy mind betelt, vagy alapból nem volt. Egy kis reménysugár csillant volna meg nekem, mikor szoltak hogy itt és itt lenne egy ideiglenes munkalehetőség. Több se kellett mentem is önéletrajzal hogy megszerezzem a munkát. Ha egy nappal tudom meg hamarabb akkor meg is kaptam volna, de megelőztek 3 órával... 7re odament egy másik lány én meg 10kor estem be. Pedig a főnök még mondta is hogy inkább engem vett volna fel, mert a másik lány még önéletrajzot sem tudott rendeset írni.(láttam tényleg nem), se mivel már elküldték az orvoshoz így vissza se tudták mondani.
    Keresni keresek munkát, beadtam már sok helyre... soha nem szolnak vissza.... Most reménykedem egy eladói képzésben, mert eladót mindig keresnek és viszonylag jobban tetszik mint az útcasöprés vagy a nyugger otthon konyháján kumprit pucolni(igen ez volt a másik amit ajánlottak havi 10ezerért).
    Szóval egyáltalán nem könnyű. Most addig is igyekszem intézkedni egy pályakezdő segély igénylésében, vagy hogy az állam 1 évig a tb-et lehgalább támogassa.
    Kitartást nekünk. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kitartás, valahogy majd csak lesz!
      A lényeg talán annyi, hogy sosem szabad feladni, mert tenni kell a körülmények javulásáért :)
      Amíg ezt megtesszük, nyugodtak lehetünk abban, hogy nem a mi hibánk.

      Törlés
  8. Hú, nem vagyok teljesen képben veled kapcsolatban, de Hódmezővásárhely? Onnan (is) sokan ingáznak Szegedre, nincs olyan messze, ott is próbáltad már? Igaz, nem ismerem a munkaerő-piacot, de azért a megyeszékhelyen biztos lesz idővel valami :) Egyébként én szegedi vagyok, ezek alapján közel lakunk :)

    Én tavaly vettem részt munkaügyis tanfolyamon, de nekem csak rossz tapasztalataim voltak vele, és a szakmát is megutáltatta velem. Amíg suliba jártam, addig soha senki nem bántott semmi miatt, de ezen az állítólagos "felnőttképzésen" megtapasztaltam a bullying fogalmát. Örülök, hogy neked nem voltak hasonló tapasztalataid, én azóta ha meghallom, hogy munkaügyis tanfolyam, akkor görcsbe ugrik a gyomrom...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, hogy ilyen élményeid voltak, az én csoporttársaim túlnyomó részt jó fejek voltak, jól kijöttem velük.
      Úgy tűnik közel lakunk, igen.
      Vásárhely 50 km-es körzetében keresek munkát, természetesen nem csak itt, helyben.
      Szegeden már több interjún is voltam, ott is voltak sztorik.. :D

      Törlés
  9. Kitartást és sok erőt kívánok Neked Rami! Tényleg nehéz olyan munkát találni amit az ember szeret és amiben ki tudna teljesedni.
    Én 3 évig csak aktákat tologattam két munkahelyen is, februárra már teljesen kezdtem begolyózni és pont március elején kaptam egy lehetőséget, olyasmit ami mindig is érdekelt és amivel szeretek foglalkozni.
    Ez a múzeumos képzés máshol is lehet vajon? Egy ilyet szívesen elvégeznék még. :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) Én aktát is tologatnék, de itt a világ végén még az sincs sajnos :D
      Van igen, Budapesten is, a Nemzeti Múzeum szervezi :)
      Gratulálok az új munkahelyedhez :)

      Törlés
  10. Kedves Rami! Ügyes vagy, hogy sikeres vizsgát tettél! Tudom, hogy a kényszer szülte ezt a tanfolyamot, de akkor is szép eredménynek tartom. Engem nagyon érdekelne a tanulási stratégiád, különösen az, hogy hogyan készültél fel a nyelvvizsgára és melyik típusút csináltad meg. Hálás lennék, ha ezt valamilyen formában megosztanád. Előre is köszönöm: Fanni

    VálaszTörlés
  11. Kitartás Rami!
    Szerencsére nekem csak kb 1-2 hónapig kellett állást keresnem anno (nagyon régen) az egyetem után, de emlékszem, hogy az az időszak is nagyon megviselt, nehéz otthon ülni és várni a soha meg nem érkező válaszokat a pályázataimra.
    Drukkolok, hogy mielőbb sikerüljön jó állást találnod!
    A trollokkal pedig ne is foglalkozz: senkinek semmi köze ahhoz, hogy hogy és miből élsz amíg mindezt becsületesen, nem a többiek kárára teszed ...

    VálaszTörlés
  12. Tényleg nagy dolgok történtek veled az elmúlt időszakban, nagyon bátor voltál, hogy mertél váltani! Szívből kívánom, hogy minden jól alakuljon, az álláskeresés miatt pedig ne aggódj, előbb vagy utóbb lesz lehetőség. Én anno volt, hogy 1 teljes évig itthon voltam kénytelen ülni, mert semmi nem jött össze, na az volt a legdepresszívebb időszakom. Úgy éreztem nem kellek sehova, saját magamban kezdtem kételkedni, de aztán megoldódott a helyzet és irtó boldog voltam. Kívánom, hogy neked ne kelljen sokat várnod az álomállásra! A trollokkal meg tényleg nem kell foglalkozni, mert ha valakinek egy másik emberrel való gonoszkodás okoz örömet, akkor az maga is egy rosszindulatú ember és arra sem érdemes, hogy időt szánj rá az életedből. Kitartás, minden jól fog alakulni! :)

    VálaszTörlés
  13. Szia!
    Látom Szeged is szóba jöhet, ebbe most botlottam bele, hátha érdekel ;-)
    http://www.delmagyar.hu/allas/allashirdetes/1329/ovono.html
    Sok sikert! :-)

    VálaszTörlés
  14. Én is voltam hasonló helyzetben és teljesen megértelek. Nagyon nehéz manapság munkát találni. De nem szabad feladni tényleg! Rettenetesen le tudja húzni a munkanélküliség az embert, lelkileg, önbizalomügyileg, meg mindenhogy. Nem kívánom senkinek. Nekem az egészségem is ráment. Én is egy idegen városba kerültem annak idején, egyetem miatt, de itt maradtunk (Sopronban), mert a barátom Ausztriában helyezkedett el. Én a suli után majdnem két évig munkanélküli voltam, kisebb-nagyobb megszakításokkal, mert néha azért adódtak 1-1 hónapos munkák Ausztriában, ahol annyi a próbaidő, aztán szépen kiszórják a népet. Nagyon szar helyeken voltam, át is vágtak (volt, akit pereltünk és meg is nyertük)... Végül közmunkás lettem a nemzeti parkban, de másfél hónap után sikerült váltani egy szakmabeli munkára. Ez is csak azért adódott, mert meghalt az elődöm. Én voltam az egyetlen jelentkező. Most viszont babám született, és persze várnak vissza, de már most kicsit összeszorult gyomorral gondolok arra, mi van, ha mégsem így lesz. Ki tudja, mi lesz még addig: főnökváltás, stb. Ebben a világban senki sincs biztonságban...

    VálaszTörlés
  15. Ismerős helyzet. Az egyetem befejezése óta nem találtam munkát. Hiába küldözgetem az életrajzokat, kérvényeket. 100-ból 1- ha jelez, hogy nem vagy épp behív állásinterjúra. Az első munkaügyisem még egész rendes volt, most egy banyához járok, aki nem tud semmit. Volt 2 olyan munka is, hogy felvettek, de mindkét esetben a klientúra után kaptam volna pénzt, ráadásul az egyiknél még nekem kellett volna majd 300 eurót fizetnem azért, hogy dolgozhassak. Recepciósnak is jelentkeztem csomó helyre, de legutóbb olyan lekezelően közölte velem a főnök a véleményét, hogy inkább el sem mentem az állásinterjúra. Vagy túlképzett vagyok 1-1 esetben vagy épp a tapasztalat hiánya a gond. De kérdem én, hogy legyen tapasztalatom, ha nem kapok lehetőséget?! Az itteni tanfolyamok, meg nem igazán érdekelnek. Inkább már munka mellett szeretnék elvégezni sminkes/ sminktetováló illetve lakberendező tanfolyamot.

    VálaszTörlés
  16. Szia! Én most írok ide először a blogra, de nagyon gratulálok a sikeres vizsgádhoz és kívánok sok kitartást a munkakereséshez. Nagyon nehéz dolog ez, nekem szerencsém volt mindenben, de a párom is egy jó 3/4 évig otthon volt meló nélkül, és szegényt nagyon sajnáltam akkor. Folyamatosan keresett, mindenhova adta be a jelentkezéseket, de egyszerűen semmi. A munkaügyi központ meg egy nagy vicc. Semmiben sem segítettek, mellette még bunkók is voltak. Szóval kívánom hogy ne add fel, a rosszindulatú emberekkel pedig ne foglalkozz! Ölelés!

    VálaszTörlés