2012. november 22., csütörtök

"22 éves lány közeli barátokat keres..."


A címválasztás kissé gúnyos, no de mindegy. Ismét egy kis agymenés, remélem nem unjátok még...

Utoljára itt,ahol élek, általános iskolás koromban voltak barátaim. (No jó, van egy, de most ő sem itthon lakik.)Aztán elkezdtem egy székesfehérvári gimibe járni, és ott lettek barátaim. Aztán Szekszárdra fősulira, és ott, no meg ennek köszönhetően szerte az országban. Csak itthon nem...
Igazából nincs olyan barátom, akivel különösebb szervezkedés nélkül be tudnék ülni valahova. A fehérvári barátok is szétszóródtak az országban...
Bár az egyik nagyon jó barátnőmmel egy óvodában dolgozunk, de külön épületben. Nem vagyunk napi kapcsolatban.
A kolléganőim nem a barátaim. Félreértés ne essék, nagyon jóban vagyunk, és szeretem Őket, de sok évvel idősebbek nálam.
Szóval nincs olyan, akinek odacsörögnék,hogy fél óra és ott vagyok, és ezt meg is tudjuk valósítani. Kicsit aggódom is, hogy sosem lesz, hogy is lenne?
Mindenesetre várom, hátha jön az a jóbarát, és amíg várom, addig is élvezem az esetleges találkákat a barátaimmal...
Nektek milyen baráti kapcsolataitok vannak?

57 megjegyzés:

  1. A közelemben nekem sincs barátom, mind távol lakik. Egyébként nekem az a meglátásom, hogy (sajnos) mindenki "átutazó". Több legjobb barátnőm is volt, 1-1 évekig is, de mindnél történt valami és elszakadtunk egymástól...

    VálaszTörlés
  2. Szerintem is ilyen átmeneti állapot. Én annyi féle társasággal lógtam már, mindig volt valami ami miatt vége lett, az akkor szörnyű volt, mindig féltem hogy nem lesznek barátaim. Ne gyötörd magad emiatt. a dolgok majd jönnek maguktól:)

    VálaszTörlés
  3. Nekem a legjobb barátom (fiú) másik településen él...de mindig bejár Miskolcra, viszont vele nem tudok találkozni...A másik legjobb barátom (szintén fiú) pedig nagyon szigorú szülőkkel rendelkezik, ráadásul fiatalabb, mint én, ezért sokkal jobban fogják, így őt is elég ritkán láthatom...A legjobb barátnőmet meg teljesen leköti a pasija, szóval mondhatni én is barátok nélkül maradtam...Haverom rengeteg van, de mostanában kerülöm a társaságukat, mert már nem érzem velük olyan jól magam, mint eddig...:/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a haverok neem sem olyan fontosak már,mint régen.

      Törlés
  4. Nálam is ugyanez a helyzet. A középiskolás barátnőkkel elszakadoztunk miután vége lett a középsulinak, még pár hónapig próbáltuk életbe tartani a dolgot,mivel mindannyian másfelé kerültünk főiskolára, munkahelyre így fél évet sem tartott ki utána a dolog. Másfél éve végeztem a főiskolán is azóta csak interneten és telefonon tartom a kpacsolatot a barátnőkkel, de már ez sem az igazi, sőt néhe nyűgnek érzem, mert nem lehet megbízni maximálisan a nőkben és már az érdeklődési körből is kiestünk egymásnak. Én nagyon jól érzem magam barátok nélkül is, hidd el egy kiforrott személyiség egyedül is jól érzi magát, és én sem gondolom magam ezért antiszociálisnak. Minden életszakaszban cserélődnek az ember barátnői előbb az iskola aztán a munkahely végett, és elég szerencsétlen helyzet ez, hogy te nem találkozol a saját korosztályoddal a munkád végett, de ott van neked a barátod akiben megbízhatsz és aki a legjobb barátod egy barátnővel ellentétbe.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes,hogy ezt írtad, tényleg ő a legjobb barátom, csak a környezetemben szinte mindnekinek van egy ezeréve-barátja,és ez így elég rossz.

      Törlés
    2. Nem az előző névtelen vagyok, de akár én is írhattam volna :D
      Sajnos a legjobb barátaimmal eléggé eltávolodtunk egymástól. Néha-néha sikerül összehozni egy talit, de ez nem az igazi. Úgy érzem, eléggé felszínes lett a kapcsolatunk :( Ez már nem olyan, hogy csak úgy felhívod, és elpanaszolhatod minden gondod, elmegy veled bárhova, vagy csak úgy beszélgetni bármiről, mindenről..Eléggé más az érdeklődési körünk, és már én is inkább észreveszem az idegesítő szokásaikat, amik zavarnak... Mint egy rossz párkapcsolat :D És én is pont valamelyik nap gondolkoztam rajta, hogy jelenleg a párom a legjobb barátom. Ha fel kellene sorolnom, hogy szerintem mit jelent a legjobb barátnak lenni, akkor rá minden igaz lenne. Csak mindenki azt mondja, hogy tartsd a kapcsolatot a barátaiddal, mert a pasik jönnek-mennek, a barátok megmaradnak, na én épp fordítva érzem ezt. Már elég rég együtt vagyunk, úgyhogy remélem Ő nem fog csak úgy lelépni :)

      Törlés
  5. Sajnos én is ide-oda ingáztam mindig, aminek az lett a vége, hogy mindenkit elveszítettem. Lehet, nem is voltak igazi barátok, mert egy idő után már nem is kerestek. Most egy hónapja vagyok új helyen, igyekszem eljárni, ismerkedni, de tényleg borzasztóan nehéz barátokat találni, könnyen befordul az ember és feladja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, sajnos az új környezet nekem is mindig ezt hozza.

      Törlés
  6. De fura, h erről írsz. Pont tegnap jutottam az érzelmi labilitás egy olyan szintjére, h már a fejemben összeállt a poszt, de aztán mégsem írtam meg. Nekem nincsenek barátaim és ezt teljes mértékben vállalom. Közel fél éve döntöttem úgy, h tudatosan kerülöm a közelebbi kontaktot, mert elegem lett abból, h átb@sztak, kifogásokkal jöttek, vagy egyszerűen csak nem kerestek, noha a szemembe soha semmilyen problémát nem mondtak, nondjuk, h szar arc lennék, önző vagy ilyenek. Nem mondom, h ez a legideálisabb állapot és nem rossz néha, de inkább törődöm magammal, minthogy álbarátok hívását várjam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem is gondoltam, hogy valaki önszántából választja ezt az állapotot.

      Törlés
    2. Pedig én is ezt tettem, de nagyon hiányoznak !:/
      Nem tudom Zsannu te hogy vagy vele, de nekem sok mindenben jobb lett, de ha látom, hogy hupsz, problémám van, senkihez sem fordulhatok.
      Nem mintha régen segítettek volna, de meghallgattak.

      Én nekem is több fiú barátom volt mint lány, de voltak témák, amiket nem tudtunk megbeszélni. És nem azért mert intim, hanem mert hiába mondta nekem, hiába mondtam neki, nem találtunk megoldást.
      Nehéz dolog ez.
      És valamilyen szinten paradox, de ha ugyanolyan embert keresek, mint én, tuti rossz a vége, ha olyat aki nem hasonlít, folyamatos ellentétek vannak!
      Hol itt az igazság?
      És a gimis dolgokat nagyon hiányolom, de kibaszásnak érzem a továbbtanulást, mert tényleg nagyon nehéz összeegyeztetni egy találkozót...

      Törlés
  7. Én is elég elhagyatva érzem magam iklyen szempontból. Sose volt sok barátom, bár azért 1-2 fontos ember mindig volt az életemben, és ők mind más városban vannak most. Egy nagyon jó barátnőm van itt a közelben, akinek viszont van egy fél éves babája, és egyrészt nem is merem traktálni a dolgaimmal, mert annyira el van havazva a babával meg tanulással, meg a házasságának az egyensúlyozásával, ráadásul totál idiótának is érzem magam, ha az én apró-cseprő hülyeségeimmel zaklatnám.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen,nekem is mindenki másfelé van, sosem lehet összehozni a találkozókat:/

      Törlés
  8. Érdekes volt ezt olvasni Rami, egy picit én is mindig féltem attól, hogy mi lesz, ha véget érnek a "gondtalan egyetemi évek". Annyi szomorúságot fedeztem fel ebben a pár sorban, remélem hamar találsz valakit, legyen haver vagy igaz barát, aki pótolni tudja ezt az űrt :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, az benne a legrosszabb,hogy a kolesz után,ahol mindig együtt voltunk,most sehol senki:/

      Törlés
  9. Nekem mindig csak akkor voltak barátaim amíg a sulik tartottak aztán vége az összesnek lassacskán, most már nincsenek barátaim és nagyon jól érzem így magam, mert nem volt még olyan barátnőm akibe ne csalódtam volna, volt olyan akivel szobatársam voltunk egyetemen és kutatott a laptopomon:D hátam mögött kibeszélt, minden amit nem egy barátnővel szoktuk tenni, viszont magamról sem állítom azt h én lennék a legtökéletesebb barátnő a világon úgyh inkább távoltartom magam az álbarátoktól h ne bánthassuk egymást, mindenki találja fel magát egyedül. A rokonaimmal sem ápolok szoros viszonyt, csakis a családomba (szülők, testvér) bízhatok meg ők érdek nélkül szeretnek, sosem okoznának csalódást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ó:S
      szerencsére nekem ilyenekben nem volt részem, a volt szobatársaimmal tök jól elvoltunk:)

      Törlés
  10. az hogy azt látod hogy mindenkinek van legjobb barátja azt ne vedd készpénznek, nagyon aljasok az emberek, ha minden kis titok kiderülne nagyon ritka lenne az igaz barátság

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, lehet benne valami, sajnos...:/

      Törlés
  11. Én szívessen lennék a legjobb barátod !!!

    VálaszTörlés
  12. Olyan furcsa,hogy nincsenek barátok az emberek mellett idővel mindenki eltűnik.Eddig azt hittem csak én vagyok így ezzel de most kiderült milyen sokan vannak hasonló cipőben pedig milyen kár nem így kéne ennek lenni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, én is azt hittem, egyedül vagyok ezzel.

      Törlés
  13. Már én is itt tartok, nincsenek barátaim. Régen úgy gondoltam h. voltak, mindig akadt pár lány a gimiben, de ugye a gimi után mindenki másfele ment és mindig is más településen laktunk. Általánosban is akadtak barátnőim, hittem én, volt két osztálytársam (még általánosból) akikkel 16-18éves koromban bulizgattam, strandra jártunk megbeszéltük a dolgokat (ovi óta ismertük egymást)... és utólag rádöbbentem h. csak kihasználtak. Egyik pl. elég gyakran jött h. menjek vele buliba, akkor is vele mentem mikor nem is volt igazán kedvem, mellette álltam, meghallgattam. Egy szép napon egyszer én akartam lemenni a dizsibe... nem emlékszem már miért, de akkor nagyon... elmentem hozzá, kértem menjünk... azt mondta nem akar menni, nem... nem volt elfoglalt, a TV-t nézte éppen, a Vágó műsorát (nem egy okos csaj, csak unalomból, nem az ismereteit akarta tesztelni, vagy művelődni) kicsit ideges lettem h. így tesz rá, azt sem kérdezte miért akarok lemenni vagy egyéb. Aztán mondtam neki h. ok, akkor ezután én sem megyek veled ha nincs kedvem. Akkor láttam utoljára... nem keresett egyszer sem. Én meg rádöbbentem h. csak kellett neki valaki aki vele ment... . Egy ismerős sráctól hallottam vissza h. hazudozik rólam azóta másoknak... miután rájött h. elvesztette a kiscsicskáját. Én sohasem ártottam neki, ő meg puszta jóindulatból szidott másoknak, mikor már nem voltunk "barátok". A másik csaj, akivel általános után amúgy egy gimiben landoltunk, de nem egy osztályban, a gimi után ottmaradt ötödévre, mert nem vették fel sehova, aztán elkezdett 2 sulit is, majd hagyta, aztán kiment babysitternek Angliába és ott ragadt. Első kinti évében küldött ugyan egy képeslapot... de nem válaszoltam neki. Jó régen nem beszéltünk már és egy szó nélkül ment ki külföldre, nem is búcsúzott el (egy utcában lakunk). 1 évre rá egyszer találkoztam vele itthon az utcán amikor itthon volt, de mondtam sietek, elköszöntem és mentem tovább. Nem szoktam magam megjátszani... ő pedig évekig hanyagolt, nem akartam vele bájcsevegni. Mikor itthon van pár hetet uncsizik, ezt tudom, a mi korosztályunk már vagy elköltözött innen vagy gyereke/férje van, nem tud mit kezdeni magával... tavaly úgy tudom férjhez ment egy arabhoz, hát éljen vele boldogan ahova viszi magával a pasi.
    Az egyetemen több szaktársamat is kedveltem, egy lányról azt hittem h. a legjobb barátnők vagyunk... nos neki is csak kellett valaki 3 évig, nem részletezem... ő sokszor rúgta fel a megbeszélt dolgokat a pasija miatt, neki ez természetes volt... laktunk együtt egy időben, sok óránk volt együtt, de 5.-ben már alig láttam mikor másik koliban lakott, tudta mikor volt a szülinapom... szoktunk is ajándékozni, nos az enyém májusban volt, annyit nem mondott h. Isten éltessen. Tudta h. az utolsó éve... már mind1 volt neki h. hogy válunk el. Azóta nem láttam, nem hallottam felőle, még jó h. évekig mellette voltam.
    Pár éve a szintén barátnőnek hitt itthoni helyi lányról megtudtam h. nagyon jól szórakozik rajtam, mikor egy pasi velem elbánt rendesen. Ő végig tudott mindent, de nem tett semmit az érdekemben... legalább tudott miről pletykálni másoknak. A sokadik hazugsága után nem kerestem többé. Van egy pasija, aki nagyon papucs, bele kapaszkodhat a csaj meg rángathatja kedve szerint, neki ez elég. Én nagyon utálom ha belehazudnak a képembe... .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jézusom, akkor te rendesen kifogtad az álbarátnőket:/

      Törlés
  14. Van egy lány aki két háznyira lakik tőlem, ismerem 26éve kb., régen csak nyaranta laktak itt, most kb. 10éve már végleg ideköltöztek. Ő akkor keres ha jó az idő és meleg van, most pl. aug. 20 láttam utoljára, meg ma véletlen. Ő ha hideg van vagy Anyátok közt van a csatornán, nem ér rá. Inkább kutyázik pl. ahelyett h. programot szerveznénk. Ha talákozunk és lét rajtam valami új dolgot, akkor mindjárt kérdezi hol vettem+mennyi volt, irigykedve méreget... pedig 2x annyit keres, mint én, vehet magának. Mikor előbukkan, mindig minden nagyon érdekes neki ami velem történik, de ha hideg van, vagy amit más felsoroltam akkor nem jön ki a házukból, otthon kuksol inkább. Annyi idős mint én, pasija még nem volt soha, szóval nem foglalja le semmi ha nem dolgozik. Ő úgy gondolja h. ez a barátság, szerintem meg a barátság nem tavasztól kora őszig tart meg csak akkor ha uncsizik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ja igen, ez ta típust én is ismerem...

      Törlés
  15. Az egyetemen ismertem meg embereket akikkel most is ellenék, de az ország másik felében laknak és a legtöbbnek már saját családja van.
    Lehet h. most hiányolsz még egy igaz barátnőt, de ha komoly lesz a dolog a barátoddal az ő baráti körével fogtok lógni, majd mikor lesz gyereked hasonló kisgyerekesekkel és nem érzed már a barátnő hiányát.
    Sok nőnek sajnos természetes h. amint pasija lesz a barátnő ejtve van... én ezt is megéltem már... pasik ezzel nem így vannak, köztük megmarad a haverság és évek után is elmennek együtt sörözni vagy horgászni.
    Próbáltam az utóbbi években barátnőt keresni, de a munkahelyi kapcsolatok kb. addig tartanak, amíg ott dolgozik az ember és csak akkor tudja meg az ember h. igaz barátság volt-e ha már nem együtt dolgoznak a felek. Én már 29 vagyok, nekem nincs párom, lenne időm barátnőzni, a korosztályom viszont már vagy családos vagy min. pasija van aki nem engedi sehova a nő meg lesi h. mit kíván a pasi (erről eszembejut mindig az a bizonyos blog... ahol a szőke nő leírta hogyan gondoskodik a párjáról...).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. már most is az ő baráti körével lógunk, csak én ritkán,mert 200km-re lakunk egymástól.
      Régen én is beleestem abba a hibába,hogy dobtam a pasim miatt a barátnőket, de többé nem fogok,elhatároztam.:D

      Milyen blog?

      Törlés
  16. Nekem is volt már barátom, de az nem azt jelentette h. mindenki más felesleges és nem érdekel mi van vele. Mondjuk sok nő pofáraesik idővel, mikor a pasi lelép, elválik ott állnak és nincs más... nincs egy barátnő, akkor bezzeg mindnek mehetnékje van meg jólesne valaki akinek kisírják magukat.
    Én nem akarok senki lábtörlője lenni... és már nem lesz igaz barátnőm szerintem. Az emberek többsége nagyon önző, mindig csak ő...ő... aztán ha te is jelzed h. a világon vagy saját akarattal, vágyakkal, akkor már nem kellesz nekik.
    Szuper, h. akadnak emberek akiknek vannak igaz barátaik... de az igaz barátság ritka.
    Pasikkal könnyebb beszélgetni néha, nem féltékenyek egymásra, nem akarják kisajátítani egymást... egy igaz jó baráttal is megelégednék, lehetne tőlem pasi is (csak a legtöbb nem elégszik meg ezzel és megsértődik ha nem járnál vele).

    VálaszTörlés
  17. Bocs, tudom hosszú lett... .

    VálaszTörlés
  18. Ez vicces, tegnap pont erről beszélgettünk, hogy igazából 1-3 évente jönnek mennek a legjobb barátnők az életemben. Általában 1-1 pasi miatt szakítanak velem :D aztán mikor valami probléma van már avval a pasival akkor jönnek - de akkor meg már nekem van új "legjobbarátom" :D vicces ez a legjobb barát téma :)
    Elgondolkodtató. Hol laksz, hogy Székesfehérvárra jártál középiskolába?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, ez tényleg ilyen ciklusos dolog.
      Pákozdon.

      Törlés
    2. Szeretnél egy új barátot (Martonvásár)

      Törlés
    3. a következő 1-3éves ciklusra?:D

      Törlés
    4. ki tudja?! Lehet örökre :D

      Törlés
  19. Nekem sincsenek barataim, eltavolottunk egymastol nem keresnek a parom az egyeduli baratom . De neha hianyat erzem egy igaz baratnonek, kivel csajos dolgokat lehet csinalni. A parom nem mindig toleralja az orakig tarto vasarolgatast.:-) Kezdem mar megszokni, hogy egyedul vagyok. Mondjuk sosem voltam nagyon baratkozos tipus nehezen nyilok meg embereknek. De en is szivesen lennek a baratnod :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos vagy,
      egyébént én is hasonlóan vagyok ezzel, ő az aki mindig mellettem áll,és mindig meghallgat.

      Törlés
    2. Dettó: volt egy pár barátom, de eltávolodtunk. Nekem is a párom egyben a barátom is és ő sem tolerálja a shoppingolgatást :DDD
      Én 1 városban jártam bölcsi-ovi-általános-szakközép-egyetemre és ezalatt az idő alatt a tv-ből is az folyt, hogy mindenkinek vagy legalább 1 igazi, gyerekkori legjobb barátja. Ezzel pedig (nálam legalábbis) egy szééép hosszú önmarcangolási folyamatot indítottak el és magamban kerestem a hibát, hogy miért nem akar senki sem az öribarim lenni? A mai napig hiányzik nekem egy ilyen ember, de amilyen önfejű, makacs és őszinte vagyok (bika), reális szemmel nézve jogos hogy nincs. Erre van is a vicc: 2-féle ember van: az őszinte, illetve akinek vannak barátai :DDD
      Pusza: Reni

      Törlés
  20. Ez egy nagyon érdekes kérdés, ami engem is régóta foglalkoztat.
    Én is hasonlóan jártam, mint a többség: az egyetem befejezése után az itt összejött társaság szétszéledt a szélrózsa minden irányába. Sok esetben idő és anyagi források hiányában lehetetlen találkozókat összehozni, ugyanakkor nem is feltétlenül éri meg. Nálunk az a helyzet állt elő, hogy én nagyon sokat változtam az elmúlt években, míg a többiek továbbra is egy húron pendülnek.
    Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy egyáltalán érdemes-e erőltetni a dolgokat? Az én álláspontom szerint nem. Más hozzászólókhoz hasonlóan, én is inkább vagyok egyedül, mint olyan emberekkel töltsem az időmet, akik nem értenek meg, és akikkel mára a nosztalgián kívül semmi sem köt össze.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csodálkozom,hogy ennyi ember ígyvan ezzel.:/

      Törlés
  21. Én gimi után elkerültem más városba főiskolára, ott csalódtam a legjobbnak hitt gimis barátnőmben.. úgy éltem meg mint egy szakítást, de aztán talpra álltam, másokkal is jóba lettem a fősulin. Aztán amikor annak vége lett, mert végeztünk mindenki szétszéledt, persze próbáljuk/próbáltuk tartani a kapcsolatot, de nem sikerült úgy ahogy szeretném. Én nemrég elköltöztem a párommal egy tök idegen városba, senkit sem ismerünk. Persze mondják sokan, hogy barátkozzak, meg munkatársak stb. Egy a bibi, én itthon dolgozom..munkatársai nincsenek. Ez így nagyon kemény, mert így még az ismerkedési lehetőségek is beszűkültek. Van egy "netes" barátnőm, ritkán tudunk személyesen találkozni, de ha ő nem lenne a neten keresztül tuti meg is bolondulnék. Vele napi kapcsolatban állok, pedig több mint 300km-re lakunk egymástól, levelek, telefon, stb. Így kicsit elviselhetőbb a magány. Persze a párommal remekül megvagyunk, ő a legjobb barátom, de hát mégis csak pasi. Valami mégis hiányzik. És én itt nem csak feltétlenül a legeslegjobb örök baráti kapcsolatra gondolok, de néha olyan jó lenne pl felhívni valakit, hogy "te, itt vagyok a hobbiboltban, nem ülünk be utána egy kávéra valahol?" ez hiányzik nagyon.

    Egyébként nem is gondoltam volna, hogy ennyien egy cipőben járunk! Fel a fejjel mindenki!

    VálaszTörlés
  22. Én is azt hittem egyedül vagyok evvel a dologgal. Általában inkább fiúkkal barátkozok, mert a lányok 98%-a csak kihasznált vagy átvert az évek folyamán. Most van pár lány "barátnőm" és két nagyon jó fiú barátom. Ezenkívül rengeteg ismerős. Egyébként elég egy ember akiben teljesen megbízol és a barátodnak mondhatod (ez lehet a párod is).
    Én most kezdtem új életet és eleinte nagyon nehéz volt a barátkozás, ismerkedés aztán minden ment magától. :)

    VálaszTörlés
  23. Nekem kb. 4 legjobb barátnőm van és mind más-más városban egyetemezünk, vagyis 3-man közülünk más országban is :D Nekem is ez volt sokáig a legnagyobb gondom, hogy úgy igazából nincs kit felhívni csak úgy amikor lógni lenne az embernek, de tanuld meg élvezni a saját társaságod, pl. ülj be egy kávézóba olvasni vagy hasonlók, nekem bevált ;)

    VálaszTörlés
  24. A gimis barátságok az egyetem miatt szakadtak meg, az egyetemiek meg azért, mert még a záróvizsga előtt elköltöztem... Akkor azonban újra előkerült a gimis barátnőm, aki azóta a Legjobb Barátnő cím büszke tulajdonosa, és gyakrabban keressük egymást, mint amíg egy városban laktunk:) Amúgy már itt is találtam egy nagyon szuper barátnőt, de én könnyen ismerkedős fajta vagyok. Aztán a sok új ismeretségből idővel kialakul, ki lesz igazi barátnő:)

    VálaszTörlés
  25. Nekem is szétszóródtak a barátaim, ez természetes, mert mindenki építi a kis karrierjét, meg az életét, ezért is költöztem el oda, ahol a legtöbb barátom van, persze nálad nem ilyen egyszerű a helyzet, mivel köt a munkahelyed, de ha pozitívan nézzük a dolgokat, akkor ugyebár ott van egy köpésre SZfv, és Bp sincs messze... Szal don't worry, be happy! ;)

    VálaszTörlés
  26. Sajnalom, hogy nem talaltad meg az "igazit" eddig. Ne add fel a remenyt !:)

    Szeretnek pozitiv peldaval szolgalni szamotokra, felvagas nelkul.
    Nekem 15 eves baratsagom van egy novel, akit meg az altalanosban ismertem meg.
    Azota felnottunk, mas- mas orszagban elunk. Talalkozni csak akkor szoktunk, ha mindketten egy idoben vagyunk Magyarorszagon, vagy atugrunk meglatogatni a masikat par napra a jelenlegi orszagaba. 4-6 havonta.
    Ettol fuggetlenul tudjuk pontosan mi tortenik a masikkal mik az almok , vagyak a masik eleteben, vagy eppen mit fog fozni a szulinapi ebedkor.
    Szoval, ha valakinek fontos vagy, ott lesz, es te is ott leszel neki.(Nem feltetlenul fizikai ertelemben.)
    Nem szemit a Baratok kozt vagy az, hogy milyen evszak van.. :)


    En szemely szerint nem vagyok hive a noi baratsagoknak,pont azert , mert a nok nagy tobbsege nem az embert latja a masikban, hanem a rivalist. A masikat, akitol ugy erzi kevesebb lesz. Sajnos. Nyilvan kivetelek akadnak, lasd a fenti peldat.

    VálaszTörlés
  27. Ezt a posztot én is írhattam volna... Gimiben több "legjobb" barátnőm is volt, de miután mindenki szétszéledt főiskolára / egyetemre, még próbálkoztunk találkozgatni, ennek mára nyoma sincs. Elraktároztam őket a szívemben kedves emléknek, akik annyira másfajta életet élnek most (évek óta tartós párkapcsolatban élnek, gyerekeket, házasságot terveznek), hogy már szinte közös témánk se lenne. Aztán jött a fősuli, találkoztam a mostani bestemmel, és nála érzem először úgy, hogy tényleg lelki társat találtam. Persze megismertem "a lányokat" is, és szeretem őket, de barátnak csak egy-két embert szoktam nevezni és tartani. Rékával pár havonta találkoztunk eddig, napközben meg az internetnek hála tartjuk a kapcsolatot, de lassan két hónapja élek tőle több száz kilóméterre (hamarosan ez több ezer km-re nő) és kezd hiányozni a korombeli társaság, pedig alapjáraton olyan ember vagyok, aki nagyon sokáig elvan egyedül, sőt, időnként kifejezetten igénylem is a magányt, úgyhogy egyszerre taszítom és vágyom is a társaságot. Otthon, Gyomán 14 éves korom óta nincs társaságom, ami sokszor elkeserített amúgy, de mivel olyan barátokat, akikkel jól is érezhettem volna magam, nem találtam, így maradtam egyedül hétvégente, a hétköznapi kollégista élet kárpótolt ezért. Igyekszem majd barátokat találni itt is, mert eldöntöttem, hogy változtatnom kell az amúgy nehezen barátkozós természetemen, de azért többnyire egyedül is jól elvagyok, és ennek nagyon örülök.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök, hogy te is leírtad! ... nagyon sokan vagyok. De érdekes, hogy mind kedves, értelmes, értékes ember. Miért mindig a normálisok maradnak barát nélkül?? hm... kérdéses...

      Törlés
  28. Teljesen magamra ismertem ebben a posztban. Amúgy én örültem, hogy erről írtál.
    Egyébként... nekem otthon NINCS barátom...sőt, kb. az egész falu utál. Biztos van oka... na, mindegy. tudom milyen fos érzés. Amúgy nekem a középiskola 70km-re volt és mindenki messze ment még a megyéből is, szóval átérzem.

    VálaszTörlés
  29. De fura, én is hasonlóképpen vagyok, mint te, vagy a kommentelők nagy része. A pasim a legjobb barátom, a többi nekem is csak az iskolák alatt tartott, azóta szétszéledtünk. Főleg, mióta ide költöztünk, ahol se rokonunk, senkink nincs... Bár a szomszédainkkal elég jóban vagyunk, de még nem tudom megmondani, mennyire lesz jó barátság ez...

    VálaszTörlés