2013. május 28., kedd

Nekem megfelelési kényszerem? Ugyan, dehogy!


Hajnali 5:00, csörög a vekker, illetve a telefonom, hogy keljek már, hát a világ nem fog ám rám várni. Így volt ez a múlt héten is, de a jövő héten már délutános vagyok, juhúúú, majd 9kor kelek (francokat, akkor semmire sem lenne időm).
Tusolás, fogmosás, fésülködés, még a smink is férjen bele...jézusom, a hajam hogy áll? Így nem mehetek emberek közé! Ó, hát naná,hogy már 5:40...megint el fogok késni, cuccok bepakol, táska a vállra, cipő felhúz, jajj, hát az ebédem? Gyorsan nézek valamit a hűtőben... 5:45,még szerencse, hogy nincs messze. Ajtó kinyit, ajtó bezár, a mesekönyv/aznapi foglalozási anyag/előre kivágott kétszázhúsz kifestenivaló pillangó/stb bentmaradt. Ajtó nyit, felszalad, leszalad, ajtó zár, munkába szalad.
5:54, jólvan... ideértem, még van 6 percem, akkor még el tudok menni pisilni, mert hát az elmaradt, és (bár ezt sokan el sem hiszik), az óvónénik is pisilnek. Na jó, ma mégsem, mert már az ajtóban toporog az egyik gyerkőc az anyukájával. Hatkor nyitunk. Sebaj. Kikapcsolom a riasztót, illetve kikapcsolnám, mert már szaladnak be utánam.
-Még ne gyertek, még riasztok!
Megvárják. Hátramegyek lecserélni a papucsom, másra már úgysincs idő, mert jönnek utánam az öltözőbe, én meg szégyellem magam erősen, amiért 5:57-kor nem tudom a csoportban, nyugiban átvenni a gyereket.
Jönnek  a gyerekek, mindenkinek jár egy-egy mosoly, köszöntés, bekísérés, ez el is várható, nyugodtan. De amikor a mese közben toppan be a gyerek, és nem ül le a szőnyegre és Anyuka az ajtóból szól be mert szeretne valamit, megint én érzem rosszul magam, és rágódom napokig, amiért nem válaszoltam, hanem befejeztem a mesét, és csak utána mentem oda. Nem szeretem ha olyankor zavarnak minket. Megteremtek egy légkört a Meseországba való utazással, kapunyitással, ők meg fél pillanat alatt lerombolják. Én meg rosszul érzem magam, hogy a gyerek is ki lett zökkentve, a szülőnek is várnia kellett.
Aztán ránkcsukódik az ajtó, és ebéd utánig senki sem zavar, végzem a munkám, és elmúlik a megfelelni akarás is. Mert ők úgy szeretnek, ahogy vagyok.
Ebéd után hazamennek a hazajárósok, megiszom a kávém és nekiállok "esztétikusan elrendezni a gyerekmunkákat", hogy ne csak kiakasszuk egymás mellé a faliújságra. A festett halaknak akváriumot gyártok dobozból, kavicsból, homokból, növényekből. Persze le is kell fóliázni, ha kész. Kiteszem a folyosóra, és remélem, hogy sokaknak tetszik majd. Ekkor már 14:00, és 14:30 között van az idő, nekem meg 13:00-ig volt a munkaidőm...szaladok haza, mert a Barátom, és a Szüleim is rajtam röhögnek, hogy folyton túlórázok.
Otthon megírom a jegyzőkönyvet a tegnapi nevelési értekezletről, megszerkesztem, hogy jól nézzen ki.
Készülök a másnapi foglalkozásra, előkészítem  a következő kétszázhúsz pillangót. Közben kesergek egy megjegyzésen, ami rólam szólt, és rosszul esett.
Elkezdek blogokat olvasni, vagy éppen bejegyzést írni, igyekszem úgy fogalmazni, hogy tetsszen az olvasóknak. Persze sosem sikerül.
Ráállok a mérlegre. Már megint nem fogytam. Nem csinálom elég keményen. Közben kapok egy "kedves" kommentet. Inkább ki sem rakom, csak vitát generálna...
Elmegyek fürdeni, és a tusfürdő illata valami isteni, beszélgetek skype-on a barátommal, aki szuper, találok egy könyvet, ami nagyon klassz.
Elgondolkodom, hogy holnap milyen mini-hadjárat vár rám. Meg tudom oldani!
Akkor mi is a baj?

...nem tudom,  inkább lefekszem aludni.

Ezzel a bejegyzéssel senkit sem szerettem volna megbántani, csak jött egy kis agymenés (ha nem szeretitek ezt a szót, bocsi, én imádom). Remélem tetszett Nektek, és remélem megosztjátok velem a véleményeteket erről a bejegyzésről. Remélem Ti nem várjátok el magatoktól, hogy mindenben 1100%-ot nyújtsatok, vagy ha mégis, akkor tudjátok, mennyire jók is vagytok. Egyébként én ezt így még szerintem nem írtam le, és most is csak nagyon húzódozva, hátha ellenérzést vált ki belőletek, de Szeretlek Titeket!
-véletlenül se bőgtem el magam a végén.-


Rami

22 megjegyzés:

  1. együttérzek, Rami! belőlem is kiszakadt a minap http://mypolarbear.tumblr.com/post/50594589001/csak-valahogy-mindenki-elfelejti-a-dolgokat

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen egyetértek azzal, amit leírtál, mondjuk én nem is azt várom, hogy körül legyek ugrálva, inkább magamtól várom, hogy vállaljak kevesebbet.:D

      Törlés
  2. Teljesen egyet értek veled, és együtt is érzek. Néha rám is rám tör ez az érzés, gondolatmenet, és kicsit olyan, mintha végeláthatatlan lenne. Hiába tudom, hogy kevesebbet kellene vállalnom, nem merek. Mert nem olyannak szoktak meg, nem ilyennek szoktam meg magam, és vannak pillanatok, amikor elképzelhetetlennek tűnik nem 110%-on élni az életemet.
    Ilyenkor, ha találok valami nyugalmat, akkor kihasználom. 110%-ig. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Óóóó, ezt akár én is írhattam volna:D

      Törlés
  3. Ezt én is rendszeresen eljátszom, aztán megbeszélem szépem magammal, hogy a maximalizmus valójában nem ebben áll, nem érdemes rajta idegeskedni, stb., és hogy ami szerintem csak "elég jó", az mások szemében csillagos ötös! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, hogy meg tudod győzni magad!:)

      Törlés
  4. Ismerős helyzet Rami!!!
    Jövő héttől kemény 1 hónap kórházi gyakszim lesz. Minden nap 4-kor kelni, időben bent lenni, 1-ig dolgozni, de legyen időm a családomra, barátomra és mindenre. Nehéz dolog.
    Szóval együtt érzek Veled!!
    Nekem tetszett ez a fajta bejegyzés is!! :) Sok puszi, pihenj is azért ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sok-sok kitartást kívánok Neked.
      Nagyon szép hivatást választottál:)

      Törlés
  5. A hétvégén egy alsós tanító nénivel beszélgettem (a hajnalig tartó buli után, de ez más kérdés :-). Jó volt hallgatni ahogy a kisgyerekekről beszélt, és eszembe jutottál Te! Bár nincs (még) gyerekem, de szeretném, ha ilyen emberek foglalkoznának vele, mint Ti!
    Nagyon jó, hogy ilyen emberek gondoskodnak a picikről, akik megpróbálják a lehető legtöbb jót bevarázsolni az ő életükbe és közben a sajátjukba is. Tudom, hogy a maximalizmus nem mindig jó az embernek magának, de ez viszi előbbre a világot - és nem a kritikus "kedveskedők" ...
    Én azt mondom, jó ez így, maradj mindig ilyen! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajjj PAncsi, nagyon-nagyon köszönöm, ez most nagyon jól esett nekem:)
      Köszönöm szépen:)

      Törlés
  6. Sohasem lehet mindenkinek megfelelni, oké hogy van olyan aki annyira sokoldalú- és személyiségű hogy az már gömb, de ez már a nem emberi kategória :)
    Én is rendszeresen rágtam magam, megkellettvolnacsinálnom-önostorozó perceket...khmm órákat tartottam és ezzel végső soron a lelkemet őröltem fel, meg is lett az eredménye: lightos depresszió, kiégés a munkában, eltaszítottam magamtól az embereket. De ez már az extrém verzió amit magamról leírtam, ez már a véglet.
    Aztán el kezdtem magam mostanság meggyőzni, hogy talán ezt így mégsem kéne, tényleg a saját kedvemet és munkaidőn kívüli szabadidőmet csúfítom be ezzel a sok agyalással és rágódással. Egyik ilyen "kényszer kikapcs" a közvetlen munka utáni mozi volt egy olyan filmre ami igazán érdekelt és nem tudtam a mozi alatt a melón rágódni, mert élveztem azokat a lökött párbeszédeket (A nagy nap c. film). Szóval saját példa alapján: lazíííííííts :))))))))))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hű, nagyon nehéz lehetett, és csodállak, amiért fel tudtál állni!
      Szerencsére az én helyzetem ennél azért sokkal könnyebb:)

      Törlés
  7. Pedig az ember azt hinné, hogy ha valakinek, akkor egy óvónőnek viszonylag kevésbe stresszes a munkája...

    Hameg egy kedves szülő akar valamit, arra ott az üzenő füzet.

    Bori

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, bárcsak,bárcsak!:)
      Üzenő füzet az oviban még nincs (a miénkben legalábbis). Amúgy próbálok velük kapcsolatot tartani rendesen, 90%-ban sikerül is, de az nem elég:D

      Törlés
  8. "Ezzel a bejegyzéssel senkit sem szerettem volna megbántani, csak jött egy kis agymenés"
    Miért bántanál meg azzal, hogy csak annyi a munkád, hogy pillangót vagdosol?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha. Igen, az óvónő csak játszik meg mesél... :D

      Törlés
    2. Hát ha ezt te végigolvastad és neked az jött le, hogy Rami mindössze pillangókat vagdos, akkor javaslom menj vissza az általános iskoládba és kérd számon a tanítónénitől, hogy miért nem tanított meg az értő olvasásra. :)

      Törlés
  9. Nagyon tetszett ez a bejegyzésed Rami! Abszolút megértelek, "sajnos" én is mindig 110%-ot akarok teljesíteni, de legtöbbször egy jó szó sem jár cserébe, én meg persze magamat hibáztatom ilyenkor, hogy mit nem csináltam jól? Talán a legfontosabb, hogy magunknak megfeleljünk, a többiek meg le vannak...

    VálaszTörlés
  10. Miert kell az ovononek 6kor kezdenie? A dajkak szoktak nyitni, en vegzettsegem szerint ovono vagyok, egy evet dolgoztam is oviban, en mindig 8ra jartam. Vagy azota valtozott a rendszer, esetleg te vagy a dajka es ovono egy szemelyben? Egyebkent aki nincs benne, abban a hitben el hogy milyen kis konnyu munka, vagdossuk a pillangokat,persze.....a gyerekekkel valo munka a legnehezebb dolog, lattam en mar depresszios meg idegileg kiborult tanarokat, ovonoket, tobbek kozott ezert is dontottem ugy hogy ez nem nekem valo, nem akarok mas gyereke miatt agygorcsot kapni.

    VálaszTörlés
  11. Nálunk egy óvónő és egy dajka nyit 6kor,együtt.
    Ilyenkor már gyerek is van. Aztán jön még egy óvónő 7kor,és még egy fél8kor. Aztán jön egy dajka 8kor,és egy 9kor, és a délutános óvónők 10re,fél 11re.
    Igen, sajnos sok szülő is így gondolja, lehetővé kéne tenni,hogy egy órát eltöltsenek tök egyedül 25 gyerkőccel:D

    VálaszTörlés