2012. október 13., szombat
Mennyi az ember élet?
...tudja erre egyáltalán bárki a választ?
Ne aggódjatok, nem történt tragédia, de akár történhetett volna...
Pénteken az oviban szokásosan gyümölcsöt ettünk. Szőlőt is. Az egyik kisfiú nem rágta meg, megakadt a torkán, nem kapott levegőt. Szólni nem tudott, sírni nem tudott. Próbált levegőt venni, és ezt hallottam meg, mert épp másik kisgyerekkel foglalkoztam.
Előredöntöttem és ütögettem a hátát, szerencsére kijött a szőlőszem.
Mennyit ér az emberélet? Baj is történhetett volna! És még a többi picikére is ráijesztettem, mert nem bírtam tartani a sírást. És ha bepánikolok? Én tehetek róla. Nem mondtam el elégszer, hogy rágják meg a gyümölcsöt alaposan.
Remélem a kisfiúnak nem okozott nagy törést. Vajon a szülők mit gondolnak? Remélem nem lesz hatással az életére...
Vajon ettől lehetek még jó óvónéni? Folyamatosan ezen pörög az agyam, nem bírok a gondolattól szabadulni...
Eddig azt gondoltam, ők halhatatlanok...
Próbálok válaszokat, és megnyugvást találni, idővel majd biztosan sikerül, de most rettenetesen szomorú vagyok emiatt.
Ne haragudjatok, hogy ezt itt, és Nektek, de azt hiszem, ez is hozzám tartozik, és muszáj leírnom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ez mindenkivel megeshet, gyerekkel és felnőttel egyaránt. Az a szerencse, hogy időben észrevetted és tudtál segíteni a gyerkőcnek, így nem történt semmi baj. Tehát ne szomorkodj, hanem épp ellenkezőleg, örülj, hogy sikerült megelőznöd egy tragédiát!
VálaszTörlésDóri
Nem csodálom, hogy ezen kiakadtál, nagyon ijesztő lehetett :(
VálaszTörlésViszont azt hiszem, hogy előbb utóbb mindnekivel történik valami hasonló, akik gyereket nevel, vagy kisgyerekekkel dolgozik. Anya tanítónéni, és a suliból, meg itthonról is vannak hasonló sztorijai.
Szerintem örülj neki, hogy nem lett semmi baj, végülis ott voltál, mikor kellett, tetted a dolgod, és megmentetted a kissrácot!
Sajna ilyen tényleg előfordul, nem rághatod meg előre nekik a kaját, és lehet hogy 1000szer elmondod, hogy rágja meg, ha épp el van varázsolva és nem oda figyel, v mittomén :/
Szia Rami! Én is jártam hasonlóképpen. Általános Iskolai tanárnéni vagyok, és 21 éves. Hiányzott a napközis tanító, nekem elmaradt a németórám, az igazgató nő engem küldött le. Az egyik kisgyerek felbukott a táskámban. PONT az enyémben, ami a szék hátára volt akasztva, de úgy berohant, nem vettem észre sem én, se ő..és már megis volt a baj. 3 öltéssel varrták össze a száját. Nem elég, hogy teljesen kivoltam bukva, sírtam akkor, sírtam még otthonis..másnap megkerestek a szülők, hogy egy 21 éves KISlány nem való gyerekek oktatására, és igyen-olyan felelőtlen vagyok...
VálaszTörlésnem segítették meg a helyzetem...nehezen tettem túl magam ezen, de azért sikerült :) nekedis fog!
annyira rossz ez, szerintem attól, hogy fiatalok vagyunk, még egyáltalán nem vagyunk rosszabbak, csak kevesebb a tapasztalatunk.
TörlésDe talán lelkesebbek vagyunk, és egyik tanító sem 50évesen kezdte...
Sajnálom, hogy ennyire csúnyán bántak veled:(
Nem akarok beképzeltnek tűnni, de szerintem van, hogy egy fiatal jobb mint az idősebb. Igazad van, mi lelkesebbek vagyunk, friss a tudás, mai felsőoktatás elég gyakorlatorientált, nem képzetlenül kezdünk el dolgozni... de ezt egy 'begyepesedett' szülőnek magyarázhatjuk...
Törlésszerencsére az igazgatónő kiállt mellettem, illetve a kollégáim is..de azért így kezdeni a pályafutásom... :D
téged nem hibáztattak a szülők?
még nem tudom, délelőttös voltam, és el kellett jönnöm időben, hétfőn beszélek velük, és remélem nem lesz semmii gond:(
TörlésNe hibáztasd magad! Emberek vagyunk, mindenki hibázik :) Talán ez egy tanulság is volt, hogy legközelebb majd jobban "kiokítsd" a lurkókat. A lényeg hogy észrevetted hogy baj volt, és időben segíteni tudtál! :)
VálaszTörlésArany szive, a lényeg, hogy nem lett baja! Rami, ne törd magad ezen, tudom, hogy lelkileg ez megviseli az ilyen szívembereket mint amilyen te is vagy, és nehéz ezen túllépned, de majd a hétköznapok elkoptatják ezt benned! Bárkivel, bármikor megtörténhet a baj. Múlt héten a boltból tartottunk a pályaudvarra,és megláttunk egy nénit, feküdt, körülötte mentő, újraélesztés ( abban a boltban dolgozott ahonnan jöttünk ki), a férje az idős bácsi zokogott, nem tudta feldolgozni mikor abbahagyták a sikertelen próbálkozást, és még én is ott, akkor nem szégyellem, de megsirattam őket. A nénit is,és a bácsit is, mert megtört..ezen agyaltam, tovább tud majd lépni? Felfoghatatlan, reggel felkeltek, és nem gondolták volna,h ez lesz. Senki sem gondolja. Azóta nem vagyok képes arra menni és ott elmenni ahol meghalt ....
VálaszTörlésNyugi Rami!Szerintem hipp-hopp elfelejti,és szerintem hálás neked,hisz megmentetted a pici életét!:)
VálaszTörlésAmikor a lányom először fuldoklott, azonnal tudtam szakszerűen reagálni - mint utóbb kiderült, tényleg szakszerű volt, elmentem ugyanis egy babaelsősegély-tanfolyamra. Addig is óvtam, féltettem, de ekkor éreztem először, hogy még sokkal jobban oda kell rá figyelnem... Aztán jött az első ágyról leesés, kézbecsípés, stb, megedződtünk. Ő is, én is:)
VálaszTörlésmint utólag kiderült én is szakszerűen kezeltem, azon kívül, hogy nem fektettem a térdemre.
TörlésA tanfolyamot én is el fogom végezni, de nagyon zavar, hogy nem alapvető dolog ez már a főiskolai oktatás alatt.
Ne légy szomorú Rami. Ez bárkivel megtörténhetett volna. Attól, hogy nem mondtad azt nekik elégszer h rágják meg, attól még nem a te hibád! Ugyanez megtörténhetett volna egy felnőtt emberrel is! A lényeg, hogy van már. Tudom, hogy most ezen zakatol az agyad, de szerintem jobb lenne, ha egy tapasztaltabb óvónővel tudnál erről az esetről beszélni, és biztos vagyok benne, hogy az ő jó szava meg fog nyugtatni. Bárkivel előfordulhatott volna. Nem te vagy a hibás!! :)
VálaszTörlésKöszönöm Lányok, nagyon kedvesek vagytok.Most még sajnos nem tudok mihez kezdeni a helyzettel, erről rémálmodom, stb.
VálaszTörlésBeszéltem egyébként óvónőkkel, még akkor hirtelen. Nyugtatott az óvodavezető is, hogy semmi gond, előfordul mindenkivel, vele is volt ilyen, a váltótársam is nyugtatott, neki a saját gyerekével fordult elő, de nem bírom megemészteni a kis ijedt arcát, és igazából most tudatosult, hogy mennyire törékenyek is szegénykék, és mekkora a felelősség:(
Mint újdonsült anyuka, totál megértelek, még ha nincs is baj, folyton azon pörög az agyam, hogy nem rontottam-e el valamit, milyen hatással lesz ez-vagy az a Fiacskám életére...
VálaszTörlésDe azért már állatira megkeményedtem, legalább 4 napja nem is sírtam :D
Nem tehetsz róla, ahogy fent is írták, a lényeg, hogy tudtál segíteni és ezt ne felejtsd el! Azért mert sírtál, ne érezd rosszul magad, szerintem sokkal rosszabb egy kiégett, érzéketlen óvónéni!!!
ügyes vagy, én még azóta is ezen sírok itthon:S
Törlésbiztosan én is megkeményedek majd, de ilyen még nem történt velem.
Most tudatosult a felelősség?! Hát jó reggelt :/ ez legyen tanulság, hogy muszáj megosztani a figyelmed, nehéz, a gyerekek meg gyerekek és biztos lesz még sok rázós helyzet, csak ne stresszelj rá, mert kell hogy biztos legyél magadban és abban, hogy el tudod látni a feladatod
VálaszTörlésnyilván a felelősséggel tisztában voltam.
Törlésaz tudatosult most, hogy ők sem halhatatlanok, és ezért is én felelek.
egyébként köszönöm, a nyers stílusod most kifejezetten nagyon jól esett.
Anita! legyél egyszer ovónő, és figyelj tizen-huszon gyerekre egyszerre, akik nyilván elevenek. ha sikerül 100%-ban mindenkire vigyáznod, megóvni minden sérüléstől, szerintem utána írhatsz ilyen nyers formában kritikát.
TörlésRami...szerintem meg nyugodj meg, az nagyon fontos, hogy ilyenkor észnél legyél, ne pánikolj, ne görcsölj, hanem próbálj higgadt lenni...Anyát hozom megint példának bár kevésbé komoly dologgal: egy gyerek odavitt neki egy gilisztát, hogy "óvónéni nézd mit fogtam.."anya mondta, hogy ő nem igazán szereti a gilisztákat, erre a gyerek bőgve hajintotta el , hogy "egy giliszta egy giliszta" szóval a gyerekek reakciója nagyban függ attól is, hogy a felnőtt reakciója milyen...EZért kell ilyen esetekben higgadtnak maradni :)
Törlésjaaa, közben én nem sírtam, csak utána.
Törlésszerencsére olyan vagyok, hogy ha velük történik valami, azonnal reagálok, csak sajnos később nehezebb magam összekaparni.
Az én anyukám is óvónéni, és nála (a felügyelete alatt) az egyik gyerek egyszer leesett a mászókáról, és aztán órákkal később elkezdett panaszkodni, hogy nem érzi ezt meg azt...előtte mindig mondta, hogy jól van, de anyu hívni akarta a mentőket mindenképp, viszont a szülők azt mondták(őket hívta fel), nem kell, otthon is esett már le...Aztán hazavitték a szülők nap végén, másnap a gyerek már nem ment oviba, mert agyrázkódása volt, és a szülők bementek, és leordították anyámat, hogy hogy vigyáz a gyerekre, amikor ő mondta, hogy ne másszon fel, és direkt kikérte a szülők véleményét...
VálaszTörlésDe azóta jól van a gyerek, és rendesen jár oviba, és semmi komoly következménye nem lett szerencsére...de elhiszem, hogy megviselt téged, hisz mégis a te felelősséged...Remélem kihevered, és remélem a kis gyerek is :)
ó te jó ég...
Törlésazért remélem az óvodavezető kiállt édesanyád mellett, nagyon nehéz lehetett neki:S
Ő ki, meg mindenki, aki ott dolgozik, mert végülis, ő rögtön intézkedni akart...csak előbb a szülőt értesítette, és mivel mégis csak a szülőké az elsődleges felelősség, ki kérte a véleményüket...plusz a gyerek bizonygatta, hogy jól van...nem gondolta senki, hogy baj van...de szerencsére már nincs is! :)
TörlésEgyébként nem tudom ott hogy van, de az én anyukám mindig azt mondja, hogy nem a gyerekekkel nehéz, hanem a szülőkkel, mert nem fogják fel, hogy minden gyerekre egyformán kell figyelnie az óvónőnek, nem csak az adott szülő gyerekére...
Szerintem szerencse, hogy jól reagáltál a dolgokra (ahhoz képest, hogy milyen borzasztó dolog volt), és tartsd meg ezt a jó szokást(hogy nem pánikolsz be ilyenkor)! :)
Engem abszolút megdöbbent, hogy nem tanítanak a főiskolán gyermekújraélesztést és alapvető elsősegélyt, egy óvodában rengeteg dolog megtörténhet. Örülök hogy nem lett semmi baj, de olyan durva hogy lehetett volna. :(
VálaszTörlésigen, ez engem is felháborít...annyi töltelék tárgy van, ami helyett lehetne. Vagy akár szabadon választhatónak betenni...szerintem mindenki bejárna lelkiismeretesen.
TörlésTe is olyan vagy mint én... bármilyen hibát elkövetsz, utána napokig rágódsz rajta.
VálaszTörlésÉn is most kezdtem - frissen diplomázottan - a "karrieremet" és habár nekem egyáltalán nem ilyen irányú a felelősségem mint neked, mégis nagy rajtam a nyomás (anyagi értelemben főleg). Sajnos követek el hibákat, és mindig napokig rágódom rajtuk, de csak így tudok tanulni belőlük. Alapvetően jónak érzem magam abban, amit csinálok, de a hibák hozzátartoznak a munkához, az emberhez. Mindig mindenki hibázik, mert emberek vagyunk, tökéletlenek, és nincs egyetlen olyan ember sem, aki még soha ne vétett volna a munkájában, legyen bármilyen profi is.
Persze az emberélet az más. Amikor emberi életekért felelünk, ott a legnagyobb a nyomás, és a legapróbb baki és végzetes lehet.
De ebben a szituációban abszolút nem voltál te a hibás! Hiszen elmondtad, hogy meg kell rágni, de ők gyerekek... egy gyerekkel is nehéz nem hogy 20+-al! Az a lényeg, hogy gyorsan és szakszerűen reagáltál! Szerintem pontosan itt mutatkozik meg a profizmusod és az hogy jó óvónő vagy!
Köszönöm:)
Törléspersze hogy lehetsz, felismerted a helyzetet, és gyorsan cselekedtél. ez a lényeg, miattad, a te helytállásod miatt nem történt nagyobb baj.
VálaszTörlésPersze, hogy lehetsz, ezen felesleges szerintem aggódnod. Az ilyen eseteket sajnos nem lehet kizárni, nyilván nem tudsz minden falatnál az összes gyereken végigmenni, hogy épp megrágta-e? Azonnal tudtad kezelni a helyzetet, szerintem ennél semmi nem bizonyítja jobban, hogy jó óvónéni vagy.
VálaszTörlés