2014. október 20., hétfő

Mennyire ismered? - napi rinya, és csacsogda


Sziasztok,
a múltkori kifakadásomat egészen jól, sőt, mondhatni szuperül fogadtátok, és ezért elgondolkoztam rajta, vajon mi lenne, ha írnék olykor kissé témakifejtősebb, véleményesebb posztokat is?
Hát, most megpróbálkozom vele, aztán majd remélem elmondjátok, jók-e ezek a bejegyzések, maradjanak-e, vagy inkább hanyagoljuk :)

Ma picit arról szeretnék Veletek együtt elgondolkodni, mennyire ismerjük a blog másik felén lévő embert, a bloggert.
Sokan bizonyára azt hiszitek, hogy ismertek, mert láttok instán, meg én azért elég sok mindent elárulok magamól Nektek, szeretnék Veletek közelebbi kapcsolatba keülni, ezért van ez. Néha mégis úgy érzem, hiába elárulok el mások szerint már-már túl sokat, mégsem ismertek.
Olyankor érzem ezt, amikor jönnek ask.fm-en, meg e-mailben a "Miért nem dolgozol?" és "Milyen érzés eltartottnak lenni?" kérdések, na meg a "Miért nevezed magad beauty gurunak?" :D
Sosem nevezem magam annak, egy beauty blogon nincsenek receptek, rinyaposztok, ebayes dolgok, és home dekor. Én sokkal inkább életmód blogot írok, és csatornát vezetek, mintsem beauty-t. Persze az is belefér, mert az életembe is belefér. De kicsit elkanyarodtunk...

Amikor olvasok egy blogot, nem gondolom, hogy ismerem, aki írja. sokszor félek találkozni ezekkel a lányokkal. Remeg a gyomrom, mint egy randi előtt, annyira izgulok. vajon milyenek lesznek? Élőben is bírom majd őket? Vagy teljesen mások?
Néha pozitívan csalódok, néha negatívan.
A kedvencem, amikor az emberek az egyik bloggert kikiáltják nagyképűnek, személyes találkozás nélkül. Sokan megkaptuk már, igaz?

Ha a blogger kiír valamit, az olvasó rögtön azonosítja is vele. Onnantól te vagy az a blogger, aki ezt kiírta, és kész. Ez vagy, nem más.
Vagy úúúúgy, szóval azt mondtad, életódot váltasz, de mégis posztoltál egy képet instára egy tortától? Kit érdekel, hogy anyukád szülinapi tortája? Szégyelld magad.
Olcsót vettél? Csóró vagy.
Drágát vettél? Gazdag vagy.
Azt mondod nem akarsz erre költeni? Biztos nincs pénzed.
Edzős képeket posztolsz? Pózer vagy.
Tanulsz, mégis vásárolsz? Eltartanak.
Nincs munkád? Nem akarsz dolgozni.


És akkor megmaradnék az utóbbi példánál, mert ebben van tapasztalatom. Jelenleg nincs munkám, emiatt sokan támogattok, hogy majd lesz, és ez nagyon-nagyon jól esik, köszönöm! :)
 De sok trollkodást is kapok, sokféle csatornán.
Attól, hogy nem számolok be minden leadott önéletrajzról, még leadom őket.
Attól, hogy óvónői diplomám van, még megpályázok mást is.
Attól, hogy nem akarok feketén dolgozni, még nem vagyok tájékozatlan-naiv-buta.

Értitek? :)

A bloggerek ugyanolyan emberek, mint bárki más. Különböznek, de annyiban, hogy megosztanak dolgokat másokkal. Különbözően, persze. Ezért nem ugyanolyan minden blogger.  Én elmesélek személyesebb dolgokat is, van, aki inkább csak teszteket ír, megint más csk outfiteket fotóz. Van, aki utálja a személyesebb posztokat, van aki szereti.
De ettől még, sajnos, nem ismerjük egymást.
Én nem ismerem a többi bloggerinát (egy-két kivétellel), ők nem ismernek engem, és sajnos Ti sem ismertek engem. Pedig azon vagyok, hogy minél nagyobb részemet megmutassam Nektek, de higgyétek el, ez csak egy szelet a tortából.
Attól, hogy leírom, hol milyen kuponakció van, és milyen törzsvásárlói kártya miért jó, az óvodában nem erről beszélek a gyerekeknek.
Az embernek vannak különböző szerepei, amiket visel.
Én amellett, hogy blogger vagyok, sok minden más is:)
Blogger/youtuber-társ-gyermek-testvér-barát-meny-sógornő-szomszéd-álláskereső, és ebben a sok szerepben mind-mind más vagyok. Pont, mint Ti, pont mint bárki más. De Ti csak a blogger szerepem ismeritek.

Bloggerek, vloggerek, Ti mit gondoltok? Ismernek az olvasóitok, nézőitek?
Bonbonkák, Ti mit gondoltok?
Mindenki, milyen szereppel szoktak Titeket azonosítani?
És milyen szerepeitek vannak valójában?

17 megjegyzés:

  1. Én a blogon direkt kerülök mindenféle olyan témát, amivel támadni lehetne, vagy amit valós ismeretség nélkül meg lehetne ítélni, úgy mint magánélet, család, ilyen-olyan problémák és ez szeretném is, ha így maradna. Blogger körökből 3-4-5 ember van, akikkel napi kapcsolatban vagyok és a személyes dolgaimat is elmesélem nekik, élőben beszélgetek akárkivel, meg lehet kérdezni bármit, de interneten keresztül nem vagyok hajlandó felesleges vitákba bocsátkozni, pont ezért nem használom az ask.fm-et, nem nyilvános az Instagramom. Valahol bátornak tartalak Titeket, olyan bloggereket, akik képesek és szeretnek többet megmutatni magukból, ugyanakkor - ahogy te is tapasztalhattad sok más lánnyal egyetemben - borzasztó nagy támadási felület ez, amit én végképp nem szeretnék magamnak, ugyanis a blogot nem azért írom, hogy néhány unatkozó embernek legyen épp min csámcsogni és legyen kibe belekötni. Félre ne értsd, én is szeretek személyes bejegyzéseket olvasni, mindenkit hajt a kíváncsiság, de én inkább nem is adok táptalajt a negatív szituációknak, így is simán beleköthetnek a kinézetembe például.
    Fogalmam sincsen, hogy más bloggerek/olvasók mit gondolnak rólam, volt már rá példa, hogy egy olvasottabb blog írója ismeretlenül olyan gesztusokat tett felém, amit nem tartottam éppen pozitívnak, de nálam a blogon szinte csak és kizárólag beautyval kapcsolatos bejegyzés van és egy-kettő fotós, nem tartom létfontosságúnak, hogy mindig olyan ruhaösszeállításokban jelenjek meg, amiből többszázezres nézettségű, magazinos fotósorozat szintű outfit bejegyzést lehessen alkotni vagy tökéletes manikűröm legyenek. Nem öltözöm különlegesen, nem vagyok divatos, körömfestésben nálam bénább ember a Földön nem létezik, ez van, felvállalom pont ezért nem szól erről a blog :D Életmód bejegyzéseket sem fogok írni, holott élsportoltam hosszú ideig, a versenysport egészen más dolog, mint az, amit egy "átlagos" ember testmozgásként végez, ehhez mérten étkezünk, aminek szintén nem vagyok a mintapéldája a vega és borzasztóan válogatós énemmel :D
    Tudnék még írni, de ez így is egy kisregény lett...:D

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Én nem blogolok, de rendszeresen olvasom a tiedet. Egyszerűen hihetetlen hány ember van (vagy csak egy van és az ír mindig...?) aki olyan behatóan foglalkozik mások dolgával hogy bírálja, hogy nincs munkája, molettebb, mit hogy csinál, milyen piskótát süt. Hogy van ezeknek az embereknek ilyenre idejük és intelligenciájuk? Én szeretem, hogy a blogod foglalkozik a beauty dolgokon kivül érdekesebb, értékesebb dolgokkal is. Elég bántó tud lenni, ha kitartottnak, munkakerülőnek állítják be az ember, ha nincs munkája. Perpillanat, 1,5hónapja nekem sincs, és erről az ember nem tehet. A férjem "tart el" csúnya szóval, bár akinek elég magas az intelligenciája, nem így látja. Ne csak jóban legyen az ember társ, gondolom ti is így vagytok ezzel.
    Kitartást a munkakeresésben és a sok trollhoz :)
    Bea

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy írtál, Bea, kedves Tőled :)
      Drukkolok, hogy Te is mielőbb megtaláld azt az állást, amit szeretnél :)

      Törlés
  3. Először is bocsi az offért: de szerintem ez nagyon jó ötlet, hogy ilyen "beszélgetős" posztokat írsz...(és ebben a mai világban amúgy is nehéz normális munkát találni, és tudom - látom anyán -, hogy az óvodapedagógus már jó ideje nem az a szakma, aminek indult, és nem is a gyerekekről szól az egész, hanem szinte csak a papírmunkáról...de ha óvónőnek vesznek fel azért ahhoz is gratulálok előre, a lényeg, hogy szeresd, amit csinálsz! :))

    Na és válaszolva...én igyekszem személyesebb dolgokat is kiírni...mivel én mindig pasikkal lógok, így nyilván sminkekről nem tudok velük beszélgetni, viszont rúzsfüggő vagyok (önbizalmat ad...)...szóval ezt valahol ki kell írni...Egyébként velük teljesen más vagyok, mint pl az iskolában...őszintén szólva az iskolában igyekszem minél kevesebbet mutatni magamból, minél kevesebb időt ott tölteni, minél kevésbé megnyílni nekik, ugyanis hát...mondjuk úgy, hogy nem túl kellemes tapasztalataim vannak vele (de ennek köszönhetem, hogy már lassan 8 éve egy befogadó, és szerető haveri társasághoz tartozok:))...viszont a "kinti" énemet nem bírná el a blogom...egyszerűen őszintén jön a pasis, koncertes, kocsmás, közteres dolog is...ugyanolyan természetes, mint az, hogy sminkekről beszélgetek...vagy az, hogy meghúzódok és csendben, szinte szellemként végigjárom az iskolát...egyik se képmutatás, vagy megjátszás...viszont azok, akik olvassák a blogomat (bármennyire igyekszem visszafogni bizonyos témákat) már azon szörnyűlködnek, hogy mit írtam, és hogy ez így van, ki se néznék belőlem...akik meg ismernek iskolában és iskolán kívül is, azok nem tudják eldönteni hogy ez a kettő hogy fér meg egymás mellett...ezenkívül a barátaimmal megint más vagyok...kevesen vannak, de ők képesek kihozni belőlem az anyai ösztönt, az idiótát, a pszichológust, a lelkiszemetest és a világmegváltót is...néha egyszerre az összeset, pedig azért ezek se állnak olyan közel egymáshoz...xD

    Szóval, ha úgy vesszük...lényegében senki se ismer igazán a barátaimon kívül, de szerintem ezzel mindenki így van, hisz mindenkinek megvannak a különböző oldalai, amit a különböző embereknek mutat....(én például, ha egyszer valakinek valamelyik oldalamat megmutattam, onnantól belekényszerülök a "szerepbe" és egyszerűen nem tudok máshogy viselkedni vele...ezért van, hogy idétlen röhögésből is akár tíz másodperc alatt képes vagyok teljesen hűvös, higgadt hangra váltani...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj jut eszembe...a blogomon jártam már úgy, hogy csináltam egy sminkes bejegyzést (köztudottan erős smink párti vagyok, a természetes színek nem kompatibilisek velem - nem szeretem őket, és nem illenek hozzám...se külsőre se belsőre)...alapjáraton nem sminkekkel foglalkozok, hiszen (mint előbb írtam) hétköznapi használatra sminket nem tudok (és nem is akarok csinálni)...Na mindegy, a sminknek egy fejemben kialakult kép adott ihletet, ami egy elég borongós szám kapcsán jelent meg nekem...De a lényeg: a sminkhez használtam barnát (nem szeretem a barnát), krém színűt (ez meg már túl természetes), és rózsás-nude színt is...És lőttem egy olyat, hogy ez számomra már igazi "natúr smink", ennél természetesebbet rajtam látni nem fognak...erre jött egy kedves olvasó...aki konkrétan egyik korábbi bejegyzésemet se olvasta, mert akkor tudná, hogy milyen "humorérzékem" van (vagyis hogy gyakran vagyok szarkasztikus, és szeretem az iróniát), de ennek az iq-bajnoknak nem tűnt fel, szóval elkezdett kioktatni a nude színekről, és a természetes sminkről...xD
      Én meg jót röhögtem magamban, hogy valaki ennyire hülye (már elnézést, de tényleg nem tudok mást mondani rá...aki elhiszi, hogy komolyan írok egy teljesen sötét sminkről természetes smink címszó alatt, azzal valami nincs rendben); és elárultam neki, hogy most vicceltem, viszont nálam a természetes smink amúgy is vastag fekete szemkontúrnál kezdődik...és bár alapvető normák között tényleg nem ez a természetes, engem szerintem a legtöbb ismerősöm meg se ismerne fekete szemceruza nélkül (legjobb barátom konkrétan rám szólt, hogy nem mehetek emberek közé erős fekete smink nélkül)...szóval nálam ez a természetes, meg az elfogadott, meg ha valaki nem érti az iróniát, és nem ismeri az írót, az csak magát járatja le az ilyen jellegű kommentekkel...(plusz nem fogok egy idegen véleménye miatt se eret vágni...élőben jól nézett ki, én teljesen meg voltam vele elégedve, és amúgy is amikor elkezdett kiosztani a "natúr sminkről" akkor rájöttem, hogy vele nem érdemes foglalkozni - főleg, hogy elég bunkón is fogalmazott, és én az ilyet nem tűröm...értelmesen megfogalmazva elfogadom a véleményt, akkor is, ha az teljesen ellenkezik a sajátommal, de hogy valaki bunkón kiosszon úgy, hogy semmit se tud semmiről, és még csak fel se ismeri a dolgokat, azt nem tűröm...)


      (bocsi ezért a kisregényért is, csak most jártam bloggeren, és eszembe jutott róla az én kedvenc kommentelőm, aki azóta nem is tolta az képét a blogomra)

      Törlés
    2. Igen, ezek a néha odavetődő véleménnyilávnítók a legérdekesebbek :)

      Törlés
  4. Erre csak ennyit tudok mondani: https://www.youtube.com/watch?v=bv4q4Kk0Qr0
    Imádom ezt a dalt, és azt hiszem, kellően kifejezi ezt, amit te most itt megfogalmaztál:).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajjj, nagyon szeretem ezt a dalt :D

      Törlés
  5. Szerintem is jó ötlet, hogy írsz ilyen bejegyzéseket is! :)
    Érdekes, hogy mi személyesen is találkoztunk egyszer, de mindezek ellenére sem gondolom, hogy ismerlek Téged... Szerintem egy ember megismerése nem azzal kezdődik, hogy bizonyos témákban írt gondolatait elolvastam. Ráadásul ugyanazok a mondatok teljesen máshogy hangzanak személyesen, mint írásban, ahol nem jön át a hangsúly, az irónia a hangunkban...
    Nem gondolom, hogy bárkit is meg lehet ítélni az alapján, amit a blogján látunk. Nyilván néhány dolgot le lehet szűrni (pl hogy nem foglalkozik a helyesírással, szép vagy épp nem túl szép fotókat készít, szereti a piros körömlakkokat...), de ez nagyon messze van attól, amire azt mondhatjuk, hogy ismerünk egy embert. Én napi szinten levelezek blogok által megismert csajokkal, körömdíszítésről, körömlakkokról, arckrémekről, cicákról - de még ez alapján sem gondolom, hogy teljesen megismertem őket, hisz csak egy picivel tudok róluk többet, mint más olvasójuk.

    Emellett nem is szeretek senkiről úgy általában ítélkezni.
    Épp nincs munkád, mert elköltöztél és keresgélsz? A Te dolgod nem az enyém... Drukkolok, hogy találj olyat, amit szeretnél, addig sem lopsz-rabolsz, hanem becsületesen élsz.
    Nem kevés pénzt költöttem körömlakkra, körömnyomdára az elmúlt hetekben? Az én dolgom! Napi 8-10 órát dolgozom, előtte sokat tanultam, hogy jól fizető állásom legyen, nem bűnözéssel kerestem a pénzt rá, úgyhogy teljes mértékben a magánügyem, hogy miből finanszírozom (nem is beszélve arról, hogy pl nem cigizem, nem iszom kávét-alkoholt, ergo máshoz képest simán megspóroltam rá - de aki cigire költ, az ő dolga - csak ne mellettem szívja...)

    Az utolsó gondolatok egyikével is egyetértek, hogy már csak azért sem érdemes senkit megítélni a blogja alapján, mert senkinek sem csak ez teszi ki az életét. Én például sokáig nem mondtam el a barátaimnak, hogy blogot írok, ráadásul milyen témában, mert attól tartottam, hogy azt gondolják, csak ez érdekel, pedig erről szó sincs. Nyilván érdekel a téma, szívesen beszélek is róla, de nem csak ez a téma teszi ki a gondolataimat. Ez az ember életének csak egy pici, ámbár érdekes szelete, de ennél sokkal többről szó egy ember, egy nő élete, mint a kencék, sminkek, körömlakkok, amikről ír.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen igazad van! :)Nagyon egyetértek :)

      Törlés
  6. Csodálkozom rajtad, hogy meglepődsz ezen a hozzáálláson. Az életben is ez van. Nem tudsz mindenki kedvére tenni. Nem is kell. Én ugyan dolgozom, de nem a szakmámban, és nem értette legutóbb valaki, hogy miért nem váltok a szakmámra, mert ott meghirdettek egy állást. Azon kívül, hogy nincs köze hozzá, most olyan helyzetben vagyok, hogy nem vagyok egyáltalán piacképes és a főnököm jóindulatán sok múlt és múlik az utóbbi pár hétben egy váratlan baleset miatt (hiányzás, gyógytorna).
    Némely ember sötét, de jegyezd meg: senkinek nem tartozol elszámolással. Idegennek pláne. Aki otthonról arctalanul támad szórakozásból, annak nem kell válaszolni, ha nem akarsz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tulajdonképpen nem is szeretnék már mindenki kedvére tenni, beletörődtem, hogy azt nem lehet, csak csodálkozom, hogy a blogból, ami az életem angyon kis százalékát teszi ki, milyen messzemenő következtetéseket képesek levonni:D
      Azt hiszem, az utolsó két mondatodat kell mantrázgatnom magamnak :D
      Jobbulást kívánok Neked!

      Törlés
  7. Mindamellett, hogy az emberi természet alapvető részét képezi a kíváncsiság, a mások életébe bepillantani vágyás (ezek nélkül mire is mentek volna a valóság show-k...), sajnos sokaknak nem elég az, ha a kérdéseikre válaszokat kapnak, kíváncsiságukat kielégítik. Ezek az emberek tovább mennek, és ekkor már valami egészen más hajtja őket...a rossz indulat. A mások életével kapcsolatban megkapott válaszok már nem elegek, arról éles véleményt kell formálniuk, és ez sokszor meg sem közelíti a valóságot. Ez egy olyan dolog, amit sosem fogok megérteni...miért kell ítélkezni, pálcát törni mások felett, pláne úgy, hogy nem is ismerik az adott illetőt. Az internetes blogger/vlogger világban mivel nagy a merítés, sokakhoz eljutnak a bejegyzések és a videók, mindig lesznek olyanok, akiket az tesz boldoggá, hogy másokat kritizálnak.Persze, hogy is ismerhetnének az olvasók, ha a való életben is számtalanszor kell szembesülnünk azzal, hogy a körülöttünk lévő emberek között is vannak olyanok, akik semmit sem tudnak rólunk, és a fáradtságot sem veszik arra, hogy ez a helyzet megváltozzon. Többek között esetemben is ez az oka annak, hogy habár már évek óta olvasok blogokat, nézek videókat (többnyire) beauty témákban, mégsem mertem belevágni ebbe a "hobbiba", mert féltem a környezetem reakciójától. Mintegy 2 hete viszont úgy döntöttem, hogy elindítom a blogomat, mert számtalan olyan ötletem van, amit szívesen megosztanék másokkal is, viszont ezt nem vertem nagy dobra, tulajdonképpen senkinek sem szóltam róla. Félek, hogy azok a felszínes emberek, akik eddig sem vették a fáradtságot arra, hogy megismerjenek, ezúttal sem vennék, és megbélyegeznének, azt gondolnák, hogy engem csak a különféle kencék érdekelnek...Persze adódhat a kérdés, hogy miért kell nekünk mások (nem építő jellegű) véleményével foglalkozni? Tulajdonképpen nem kell, a bántó kommenteket figyelmen kívül kell hagyni, ami sokszor nem is olyan egyszerű, de mindenképp erre kell törekednünk. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Milyen klasszul összefoglaltad :)
      Sok örömet a blogoláshoz :)

      Törlés
    2. Köszi szépen, és a feliratkozást is! :) Nagyon sokat jelent számomra. :)

      Törlés