2014. október 13., hétfő

Ettől nő a nő? - napi kirohanás


Sziasztok,
előre felhívom a figyelmeteket, hogy egy olyan témába keveredünk most majd bele, ami lehet, sokaknak nem fog tetszeni. Tőlük előre is bocsi, én nem személyeskedni szeretnék, csak szimplán kiírni magamból, amin kattogok.
Szóval vannak a facebookon csoportok. És ezekben a csoportokban rengeteg az ember. És természetesen ez szülhet nézeteltéréseket.
Hát egy ilyen nézeteltérésnek kerültem a középpontjába egy sütis, tortás csoportban, amit egyébként nagyon szerettem, mert csodaszép műveket tettek fel a lányok, asszonyok. Aztán az lett a vége, hogy kiléptem.
Történt ugyanis, hogy az egyik hölgy kiakadt (jogosan), amiért normális, segítő kritikát fogalmazott meg, és le lett hurrogva. Teljesen egyetértettem vel, azonban a bejegyzése alatti kommenttel már nem. A kommentben arról volt szó, hogy különben is mi az, hogy a 16 éves láy be mert szólni egy ANYÁNAK. Igen, így nagybetűsen, anyának.
És emellett nem tudtam elmenni szó nélkül, amilyen hülye vagyok.
Leírtam szépen, hogy neeeeem kellene az alapján besorolni az embereket, hogy szültek-e már.
Persze, az anyaság csodálatos dolog, életadás, létfenntartás, felelősségvállalás, minden ami kell. Nincs is ezzel baj, sőt, nagyon rendben van ez így, én is szeretném majd megtapasztalni. DE!
Ha én anya leszek, kérlek, lőjetek fejbe, ha a puszta ténytől többnek érzem magam a többi nőtársamnál.
És ez az, amit nem akartak nekem megérteni a csoportban, tehát -amit ott nem tudtam megtenni, mert kritizáltak engem, a hivatásomat, mindent- kifejtem.

Mi az alap feltevésem?
Az, hogy a nő nem attól lesz nő, hogy anya. Vannak a női szerepek, igen. Köztük van az anyaság is, igen.
De lássuk be, nagyon sok nő nem szeretne gyereket, vagy nem lehet gyereke. Ők kevesebbek?
Ha én nem tudnék teherbe esni, kevesebb lennék, mint azok a nők, akik igen?
Aligha.

Persze, értem én, hogy az anyaság fontos, és szuper dolog, és ezzel maximálisan egyet értek. És tisztelem azokat a nőket, akik rendesen fel tudják nevelni a gyerekeiket. DE nem vagyok náluk kevesebb.
Egy olyan csoportban, ami nem a Szupermami klub, és nem az Anyukák egymás között, ne legyen már egy anyaság alapú hierarchikus rendszer felállítva, mert rögtön agyérgörcsöt kapok...
És ezt az a rengeteg érett anyuka nem érti meg nekem... és jönnek azzal, hogy én így inkább ne legyek óvodapedagógus... hát vicc, komolyan mondom.

Először szerettem volna beszúrni ide valami jó kis SzuperMamis képet, de meggondoltam magam. Visszás lehetne. Én tisztelem az Anyákat, de nagyon bunkó dolognak tartom, hogy azt gondolják sokan, a nő ettől nő.

És most kíváncsian várom a Ti véleményeteket. Győzzetek meg, vagy értsetek egyet, de vitassuk ezt meg!
Több attól a nő, ha szül?

U.I. Nem tudom megígérni, hogy ez a bejegyzés nem fog lekerülni záros időn belül, de addig is várom a véleményeteket.

50 megjegyzés:

  1. Szerintem ez hülyeség...Jó valami van benne, mert a mai világban már a nő inkább karriert épít, amíg a régi világban a család ellátása volt a feladata, és tényleg egyre kevesebben szülnek, DE könyörgöm haladjunk a korral...a nő helye a konyhában hülyeség ideje lejárt...és amúgy is ha a PASIK el tudnák látni a családot, a nő maradhatna a szülés-nevelés hatáskörben...
    Meg amúgy is...attól, hogy szül nem lesz több...ha megszüli a gyereket aztán felnevelteti a tv-vel meg a "zinternettel" azáltal szememben csak kevesebb lesz...ha megszüli, és szeretettel felneveli, akkor se "többet ér", hanem egyáltalán ér valamit...valahogy nem tudom tisztelni az olyanokat, akik szerint az normális, ha a gyerek pl veri a másikat mert azt látta a filmben...(anya óvónő, néha érdekes emberekbe botlik...)
    Persze az anyaság fantasztikus dolog, és szinte kivirul tőle általában az anyuka, de hatalmas felelősség is, és teljesen magánügy, hogy valaki ezt vállalja-e vagy sem...
    Én speciel nem érzem magam azért kevesebbnek, mert nincs gyerekem 20 évesen, és nem is tervezek gyereket szülni...dolgozni szeretnék, és eltartani magamat, ha ez sikerül, és felépítek egy biztos környezetet, akkor ESETLEG szülök gyereket, de attól nem érezném magam többnek, max teljesnek - bár őszintén szólva ilyen igényeim tényleg nincsenek, jobb szeretek egyedül lenni, és a gyerek amúgy is sok energia meg ilyenek, plusz a jelenlegi barátom is gyerek ellenes, és bár kétlem, hogy ő lesz életem párja, vele már nagyon szépen kibeszéltük a gyerek témát...(egy buszon hisztiző kislány kapcsán - mielőtt bárki rosszra gondolna...ja ha már itt járunk, az az anyuka, amelyik áll és hagyja hogy a kislánya a buszon vergődve visítozzon és hisztizzen, és még csak meg se fogja a kezét, nem szól rá, nem próbálja megvigasztalni vagy megnyugtatni, az miért érne többet? Ő is szült gyereket - igaz, hogy nem foglalkozik vele, de szült - akkor, most ő automatikusan JOBB ember lesz, mint a gyerektelenek?)


    Áh bocsi a hosszú kommentért...a lényeg: az, hogy valaki egy gyerektől több lesz szerintem teljesen hülyeség, mindenki másra vágyik, akinek gyerek kell, az majd vele tud teljes életet élni, aki nem szeretne gyereket, az meg nélküle fog teljes értékű életet élni...

    Még rövidebben: egyetértek veled...xD (bocsi ma szómenésem van...pl a könyves posztomat konkrétan másfél óráig írtam...egy órán keresztül írtam, aztán fél óráig törölgettem ki belőle a részeket, hogy ne legyen olyan hosszú...xD)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A buszon hisztiző kislány pont az a példa, amikor nem kellene beszólni az anyának. Nem tudod, hogy tényleg hiszti-e, azaz ezzel akar elérni valamit, hogy stresszeli az anyját a buszon, hogy így hátha megengedi, amit nem szokott, vagy éhes, fáradt, beteg, vagy tényleg csak 3 éves, és ilyenkor a legjólneveltebb kölök is hisztizik, hacsak nem egy fásult vagy megfélemlített gyerek.
      És igen, ilyenkor a legjobb nem tudomást venni a hisztiről. De egy idegen pl. ki tudja zökkenteni a gyereket, mert váratlan a közbeavatkozása.

      Törlés
    2. Audrey megint igazad van... milyen sokszor szembesültem ítélkező pillantásokkal a gyerekeim miatt, mikor kicsik voltak. Egy átlagos járókelő nem tud különbséget tenni egy egészséges gyerek hisztije és mondjuk egy autisztikus meltdown-ja között... ott aztán próbálkozhatsz a vígasztalással, csak olaj a tűzre... Az emberek többsége túl gyorsan és túl könnyen ítélkezik... :(

      Törlés
  2. Szia! Nem szeretnék kertelni, szerintem teljesen igazad van! :-)

    VálaszTörlés
  3. Nem több attól senki, hogy gyereket szül! A nőiesség mércéje, mivolta nem a gyerekei számától függ. :)
    Ez a véleményem.
    Lehet csak arra gondolt, hogy tapasztaltabb, de rosszul fogalmazta meg.
    Azt viszont nem értem Téged miért kritizáltak, hogy megmondtad a véleményed.

    VálaszTörlés
  4. Az anyaság nem kifogás, hanem egy állapot és nem erre kellene hivatkozni, amikor valaki fogást akar találni a másikon, jesszus! :(
    De ha nem is konfliktuson keresztül közelítjük meg a témát, elegendő csak a gasztrobloggereket és az ő adományozó kampányukat megfigyelni, amelyhez kizárólag olyan gasztroblogger csatlakozhat, akinek gyereke van. Vagyis pl. egy hajadon, 21 éves, a gasztronómiát és a cukrászkodást szívvel-lélekkel űző csaj nem vehet részt egy országos adománygyűjtő kampányban, miközben talán nem készít rosszabb kekszet, mint az, aki körül ott rohangálnak a gyerekek...
    Sajnálom, hogy az alapján mennek ezek szerint a támadások, hogy ki és hányszor járt a nőgyógyászánál és hogy hányszor cserélt életében pelenkát, mert ez veszettül kicsinyes dolog. Semmivel sem több vagy kevesebb a gyerekes nő, mint a gyermektelen, csak éppen más dolgokat tapasztal meg. A tapasztalást pedig senkitől nem kellene sajnálni, vagy éppen ráerőltetni, mert az az ő élete. Nem másé.
    Pusza: Reni

    VálaszTörlés
  5. Én is találkoztam már ezzel a "gonddal". Vannak akik nem hogy csak nőnek érzik magukat csak azért mert van egy csemetéjük, hanem azt hiszik okosabbnak az átlagnál. De mindenben. A gyereknevelést még talán megértem... ott nem szállhatok szembe egy anyukával, bár vannak meglátásaim, hogy hogyan is nevelném a gyerekemet... De amikor olyan témában jön fel a "van gyerekem tehát úgy van ahogy én mondom " téma akkor igazán pipa tudok lenni. Vegyük egy nem is olyan régi példát... Régóta sütök, konkrétan 2 évesen már nagyin sütis táljában nyalakodtam, majd ugye ahogy nőttem úgy kezdtem segíteni neki majd kezdtem magamtól sütni. Megjegyzem 10 éves korom óta egyedül sütök. Egy oldalon feltettek egy receptet, amit én s ismertem, csak egy picit másképp. Kommentben meg is jegyeztem, hogy én hogy szoktam elkészíteni. Erre fel jött a válasz rá, hogy nem tudom miről beszélek, mert az csak úgy jó ahogy ő azt leírta és ne szokjak bele 14 éves fejjel, meg ő jobban tudja mert 2 éve süt és felnevelt már két gyereket. Mondom "Akkor csókolom minden tiszteletem az öné, de nem 14 vagyok hanem 21... ráadásul 11 éve sütök. Szóval a tapasztalat az én oldalamon kicsit nagyobb ággal rendelkezik. És hogy jön ide a gyerek kérem szépen? Akinek gyereke van az profi cukrász meg pék? ...." Nem értettem... nem tudom, hogy írt e valamit rá nem vártam meg. Tudtam hogy nagy nagy vita kerekedne belőle. Plusz megkérdeztem anyumat... ő valahogy nem azért érzi magát nőnek mert megszült engem és az öcsémet. Meglepő. :D
    Jó volt a poszt tetszett, a napokban pont gondolkodtam ezen a témán. :)

    VálaszTörlés
  6. Én is veled értek egyet - kb. mintha az a nőnemű lény, aki még nem élt a reproduktív képességeivel már nem is minősülne igazi nőnek (ennél már csak azt a témát utálom jobban, mikor egyes anyukák csak azokat tartják igazi nőnek, akik természetes úton szültek... vérlázító). Ahogy te is írod, az anyaság egy a sok női szerep közül, amit megélünk, de ettől nem leszünk többek, jobbak más nőtársainknál. Nekem úgy tűnt ez a nézeteltérés, mintha bizony attól, hogy valaki anya, már automatikusan a többiek fölé kerülne, amit egyáltalán nem tartok igaznak. Ugyanolyan erős, kitartó nők vagyunk mind, legyünk akár szinglik, akár párkapcsolatban élők, akár kisgyermekesek, akár gyermektelenek. Kicsit sem csodálom, hogy kiakadtál egyébként, az ilyen felháborító butaságok engem is iszonyatosan tudnak bosszantani. Pláne ha észérvekkel sem lehet alátámasztani az igazunkat, mert a többség nem hajlandó őket reálisan szemlélni. Mellesleg attól, hogy szült valaki gyereket, nem lesz automatikusan bölcsebb is és nem jár neki kiemelkedő tisztelet. Azt ki kell érdemelni. Black Fairy-vel értek egyet - nem több leszek a gyermekem által, hanem teljes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "az a nőnemű lény, aki még nem élt a reproduktív képességeivel már nem is minősülne igazi nőnek (ennél már csak azt a témát utálom jobban, mikor egyes anyukák csak azokat tartják igazi nőnek, akik természetes úton szültek... vérlázító"- a nők egymás ellenségei. Képzeld, aki szeretne gyereket, de nem lehet/nem akar, hogy lenézik, hogy őt nem az teszi boldoggá, ami mást.

      Törlés
  7. Kicsit megnyugodtam, hogy nem vagyok teljesen hülye.
    Igen, a tipikus "majd megtudod, ha anya leszel"-t én is megkaptam. Meg a te ne legyél óvónőt is....:D

    VálaszTörlés
  8. Én épp azt látom, hogy manapság nők úgy alapítanak családot, hogy nemcsak sütni, főzni, de háztartást vezetni sem tudnak. A volt kolléganőmnek például az anyósa vasal és mos, mert NEM TUDJA hogyan kell. És most lesz kisbabája. Még dolgozik, de ha a férjével hazaérnek nem főz, hanem inkább videójátékoznak meg sorozatot néznek.

    Mintha még mindig a 90-es években lennénk, ahol ha valaki 25 éves korára nem szült két gyereket, az nulla, semmi. Mert körülbelül az az évtized volt az, amielőtt kezdett kitolódni a korhatár. Emlékszem a nővéremet mennyire leszólták, hogy nem ment férjhez csak 30 évesen. A volt általános iskolai osztálytársainak meg addigra már férjük meg gyerekeik voltak. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy a legtöbb meg is maradt az általános iskola elvégzésénél és mire a tesóm férjhez ment a nagy részük már el is vált, mostanra olyan is van aki már a 3. házasságában él. A nővérem meg lassan 10 éve boldog házas, ezalatt 3 diplomája lett és a férje előző házasságából való fiát együtt nevelték.

    Aki azt hiszi attól nő, mert szült egy vagy két gyereket, az nagyon téved. Se nem okosabb, se nem tapasztaltabb nem lesz az anyaságtól az ember. Nem a gyerek teszi a nőt nővé, hanem saját maga. A viselkedése, a mentalitása, a modora, a tudása és a tapasztalata. De egyiket sem az anyaság által szerzi az ember, az max hozzátesz. Ami ezeket adja az az élet. Csak sajnos sokan azt hiszik, hogy a nőknek az anyaságon kívül-nélkül ez nem jár.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azok a kilencvenes évek.... :) Én is akkor mentem férjhez, 20 évesen... 18 évvel ezelőtt. Időközben jöttek hozzá gyerekek is, diplomák is, és a többi, nem szeretem a konvenciókat, attól hogy valaki fiatalon házasodik, még nem szükségszerű hogy "be is fordul". Attól hogy valaki anya lesz, nem feltétlenül adja fel az önmegvalósítással kapcsolatos álmait. Sem az anyaságtól, sem attól nem lesz bölcsebb valaki hogy megöregszik. Az meg, hogy valaki többnek képzeli magát a többieknél, vagy uralkodni akar felettük, szerintem nem attól van, hogy szült már, egyszerűen ilyen a természete és az anyaság csak egy "címke" amit felhasznál ehhez. :)

      Törlés
    2. Más volt a kilencvenes évek, most már az ember ha akar, sem tud koán szülni. Nagyon jó lehet fiatal anyukának lenni, de szerintem kell hozzá egy biztos háttér. Sajnos olyan a mai helyzet, hogy nagyon meg kell gondolni, hogy vállaljuk-e a babát. :/

      Törlés
    3. Úgy mentem én is férjhez, hogy kb. 3 ételt tudtam megcsinálni. Van, aminek még mindig neki sem állok. Na és? Szerinted egy pasi mondjuk nem foghatja meg a fakanalat, amikor a mindketten ugyanannyit dolgoznak? Vagy a porszívót? Vagy az a természetes, hogy pasi dolgozik, aztán otthon pihen, nő meg munka után még pluszban estig háztartásozik?
      Ha a kolléganőd anyósa vasal, akkor ő belement a játszmába, mert ez az. Ő akar vasalni. A nő meg hagyja, van esze. Én sem csinálnám meg, ha valaki kivasalna helyettem.
      A jó házasság az együtt töltött időn is múlik. Ha ők sorozatot néznek, nézzenek. Ez pont annyira más megítélése, mint az anya/nem anya példa. Ők így boldogok, tévézzenek. Ha a pasi egy házias asszonykát akart volna, olyat vett volna feleségül.

      Törlés
    4. Bevallom, én sem vagyok a házimunka hőse, persze nyilván ez is az életem része, de nem tulajdonítok különösebb jelentőséget a konyhai tündöklésemnek. Néhány étel elkészítését a mai napig "meghagyom" anyósnak, nem azért mert nem tudnám megfőzni, csak látom rajta, hogy ő is örül neki, hogy valamiben ő a sztár és boldogan zsebeli be a dícséreteket. Mindketten jól járunk. Ahogy Audry mondta, ez egy játszma, azért csináljuk, mert jó nekünk. Sok vetülete van a családon belüli munkamegosztásnak. Ki így-ki úgy... egyébként, az ahogy az is csak egy sztereotipia, hogy aki fiatalon házasodik az nagy valószínűséggel el is fog válni, a hosszú házasságra nem garancia, ha érettebb fejjel mégy bele, az élet kiszámíthatatlan. Ha mi magunk is sztereotípiákban gondolkodunk, miért ítélkezünk azok felett akik szintén így tesznek?

      Törlés
  9. Mélyen egyetértek.A munkám miatt rengeteg nővel beszélgetek és nekem is szemet szúr és zavar,amikor valaki annyit mond magáról hogy 'x gyerekres anya vagyok' és teszi ezt úgy,hogy látszik,ő már az életfeladatát betöltötte,csak erről szól az élete és boruljunk le előtte.Én is tisztelem az anyákat,biztos a legnehezebb és legszebb feladatok egyike a gyermeknevelés, de ne csak erről szóljon az élete valakinek.Ha kirepülnek a gyerekei,mihez kezd?Az is kiakaszt,hogy a gyerekes kolléganők mindig előnyt élveznek a szabadságoknál,hosszabbidőre mennek,jobban diktálhatnak,hogy mikor akarnak menni.Csak azért,mert nincs gyerekem, nekem is van magánéletem.
    Alix

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondjuk talán azért élveznek elsőbbséget a szabadságolásnál, mert az óvodákban, iskolákban vannak szünetek év közben amikor valakinek vigyáznia kell a gyerekre/gyerekekre. Régen többnyire a nagyszülők vigyáztak az unokákra, ami ma már nem igazán lehetséges mert még ők is dolgoznak. Én 29 vagyok, de édesanyám még mindig dolgozik és dolgozni is fog még kb. 5 évig. Tehát 34 éves koromig kellett volna várnom a gyerekszüléssel csak azért hogy legyen kire hagynom. Ez elég abszurd így nem? Természetesen mindenkinek ugyanannyi szabadság és pihenés jár, de azért valljuk be gyerek nélkül könnyebb beosztani az időt.

      Törlés
  10. Szia!
    Teljesen egyetértek veled!
    Én személy szerint "utálom" a terhes nőket, kisgyerekes anyákat. Amikor már felnőttebb a gyerek, akkor már elviselhetőbbek az anyák is. Azért tettem idézőjelbe, mert persze elismerem azt(szándékosan nem a tisztelem szót írom, mert szerintem semmi tiszteletre méltó nincs az anyaságban, mármint jó esetben minden normális gondolkodású nő, akinek megadatik, hogy anya legyen, az szülni fog gyereket és tisztességgel fogja nevelni, ez nem olyasfajta tisztelni való dolog, mint mondjuk ha valaki a nulláról egyedül felépít valamit az életében.) Lehet, hogy ezzel nem leszek népszerű, de mint nő, nem tisztelem az anyákat,hanem elismerem azt, hogy gyereket nevelnek, és inkább természetesnek veszem a folyamatot. Azért írtam inkább az elismerem szót.
    A másik, hogy azért utálom a terhes nőket és kisgyerekes anyákat, mert kiváltságosnak érzik magukat, felsőbbrendűnek, mártírkodnak, hogy ők terhesek és mindenki adja meg nekik a kellő tiszteletet, odafigyelést, segítséget. Talán , ha nem lennének ennyire önzőek, akkor több segítséget kapnának, írom ezt úgy, hogy én mindig átadom a helyem a buszon a terhes nőknek.
    Nem tudom mennyire voltam érthető, igazából ennél jobban nem is tudom megfogalmazni a dolgot. Nekem, mint egy másik nőnek, természetes dolog a szülés, gyereknevelés, akár egyedül, akár férfival, mert ez az élet rendje és attól egy nő sem lesz több és felsőbb rendű, ha szül egy-két gyereket.
    Sajnos nem csak a neten, az életben is ezt tapasztalom, mint te abban a csoportban, ahol ez történt most.
    Eszter

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, sajnos az életben is vannak olyan nők, akik a terhességet, mint egy pajzsot tartják maguk elé. Nekik mindent lehet, nekik minden jár.
      Szerencsére ez sem igaz mindnekire, de sajnos sokan beleesnek ebbe a hibába.

      Törlés
    2. Én most vagyok 5 hónapos várandós, és valóban, egy ideje zavar, hogy ha nem tudok leülni a járműveken. Olyankor azt gondolom, hogy kicsit több figyelmesség is szorulhatna az emberekbe. Nem azért, mert nem bírok állni (de bírok, sőt, edzeni is járok), hanem mert egy váratlan fékezéskor, ha pl. elesnék, az rám nézve nagyobb kockázatot rejt, mint egy nem várandósra. De nyilván autózhatnék is, és akkor nem kellene a tömegközlekedési kultúra miatt nyivákolnom. :) A kocsiban legalább a folyton prüszkölő utastársak se kezdenék ki az idegeimet. Csak sajnos azt meg nem tudom megtenni. (Mártírkodós szmájli. :))

      Viccen kívül, én sosem tapasztaltam azt nagy általánosságban, hogy a várandós nők pajzsként használnák az állapotukat, vagy mártírkodnának, stb. Szerintem mint minden más, ez is életszemlélet kérdése, már úgy értem, ki mit vesz észre maga körül a világban. Lehet fókuszálni az idiótákra, és akkor csupa idióta lesz hirtelen a világ (akiket egyébként megváltoztatni úgysem lehet), meg lehet a normális emberekre, és akkor egy csomó bosszúságot megspórolunk magunknak. Igaz, akkor kevesebbet panaszkodnánk, jajj.

      Törlés
    3. Szerintem amíg vannak olyan megfontolt, okos emberek, akik azért utálják a bolygó összes kismamáját, mert kivétel nélkül mind felsőbbrendűnek érzik magukat és mártírkodnak, ami abban nyilvánul meg, hogy le akarnak ülni a buszon (tök felháborító módon pont az én székemre, amin rajta van a nevem), addig olyan megfontolt, okos emberek is lesznek, akik többnek érzik magukat, mert szültek. Meg sem próbálunk megállni és gondolkodni egy picit, a másik helyébe képzelni magunkat, hogy nekünk milyen érzés lenne, ha alaptalanul kioktatnának vagy megbélyegeznének. Ülőhelyet nem átadni pedig bunkóság, mindegy, hogy kismama, nagypapa vagy törött lábú sportoló a rászoruló.

      Törlés
  11. Nem tudok bölcs dolgokat hozzáfűzni a történethez, de fontosnak érzem, hogy ismeretlenül is támogatásomról biztosítsalak.
    Igazad van ugyanis, és jól tetted, hogy kiléptél egy olyan csoportból, ahol bár a "téma" teljesen független az anyaságtól, a tagokat mégis ilyen abszolút megkérdőjelezhető értékrend alapján rangsorolják.
    Nagyon elgondolkodtató, okos bejegyzés volt ez, még ha a pillanatnyi felháborodásod szülte is, örülnék, ha megtartanád.
    Fontosnak érzem, hogy ragaszkodjunk az alapelveinkhez! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :)
      Szerintem nagyon bántó volt ez a tagok részéről, és szégyenletes, hogy ennyire nem empatikusak, hiszen nyilván van abban a csoportban is olyan ember, akinek nem lehet kisbabája.
      Őket ezzel nagyon megbánthatták, arról nem is beszélve, hogy a gyereknevelés nem mindenkinek fő cél. Emiatt senkit sem kell lenézni. :/

      Törlés
  12. Vannak basáskodó természetű emberek szép számmal a világban és a világhálón. Szerintem nem is igazán arról van szó, hogy mi alapján (anyaság, életkor, munkahelyi pozíció, anyagi helyzet, mellbőség, ki a jobb háziasszony... stb) helyezik magukat mások fölé emberek, hanem hogy egyáltalán fölé helyezik. Szerintem ez egyrészt hajlam, másrészt önértékelési probléma náluk. Fiatalabb koromban gyakran álltam az idősebb kolleganők lekicsinylésének kereszttüzében, csak azért mert fiatal voltam. Volt olyan is hogy férfi kollega száján csúszott ki amikor jól teljesítettem: "ez férfimunka volt". Nagyon megsértődtem, mert úgy éreztem ő ezzel azt mondja nagy teljesítményre csak férfiak képesek. Szerintem kár rágódni ezen, jól tetted, hogy kiléptél a csoportból ha többet ártott, mint használt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nagyon sajnálatos, hogy ennyire felsőbbrendűnek érzik magukat emberek.

      Törlés
  13. Az előttem kommentelők táborát csak erősíteni tudom, a legtöbb okosság már leírásra került általuk és a posztodban egyaránt. Az a szomorú, hogy akik azokat a dolgokat írták a csoportban, amelyeknek semmi értelme és létjogosultsága (akár az anyaság kérdésében, akár a Te hivatásoddal kapcsolatban), azok feltehetően elég szűk látókörűek lehetnek és csak egy alig 10x10 cm-es kis ablakon keresztül szemlélhetik a világot. Mindezt nem csak arra alapozva mondom, amit írtak, hanem arra, h leírták! Mert azért valljuk be, más dolog vitába keveredni szóban, és megint más egy fórumon, csoportban stb, ahol van időd átgondolni a dolgokat, kvázi könnyebben számolsz el 10-ig, mint élő egyenes beszélgetés során... Nehezen tudom elképzelni azt, h ha ezek az emberek nem ezt gondolnák, akkor leírták volna...szomorú. Te viszont légy büszke arra, amit képviselsz, és, h meg van az a képességed (a vitapartnereiddel ellentétben), h ne ítélkezz olyan dolgok alapján, amelyek nem helyénvalók. :)

    VálaszTörlés
  14. Majdnem minden csoport tele van unatkozó,rossz indulatú,sivár életű gyesen lévő kismamàval, anyukával, akiknek ez az életük.
    Egyetértek veled mindenben,de én nem szállnék vitába ezekkel,mert személyeskedés a vége.
    Azért kapaszkodnak minden körmükkel abba hogy az anyaság felsőbbrendű dolog mert mást nem tudnak letenni az asztalra :)
    Ne foglalkozt velük,nem éri meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, butaság volt ebbe belekeveredni, csak én meg nem bírom megállni :D

      Törlés
  15. Én csak annyit kérdeznék, ha ő annyira szuper anya, akkor hogy van ideje facebookon veszekedni?
    Szerintem nem a facebookon kellene mutatni, hogy ő mennyire jó anya, hanem a gyereket nevelni rendesen, mert még egy ilyen felnőtt inkább ne legyen. Én örülök, hogy a szüleim nem facebook függők, persze fent vannak, de apa évente 1x lép be, anya meg kb. 1-2 hetente fellép és válaszol az üzeneteire. Kiábrándítana, ha azt látnám, hogy ott ül a fb előtt és kommentekben veszekszik. :S
    Noémi

    VálaszTörlés
  16. Szuperanyuk mindnehol vannak. Ne értsétek félre, de én kicsit sajnálom őket, mert megragatak abban a téves tudatban, hogy ők ANYÁK. Ennyi az életük, nincs benne semmi más ami egyénként vagy nőként jellemezné őket, így ők ANYÁK. Sajnálom ezeket az embereket, kellene nekik valami olyan elfoglaltság, ami valóban kiteljesíti őket. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szuperanyuk :) Vannak, de hányan, hajajj... !!! Ők azok, akik mindig jobban tudják mi kell a gyerekednek, ahelyett, hogy a sajátjukkal foglalkoznának :D Volt szerencsém néhányhoz az életem folyamán, ma már csak nevetek rajta :)

      Törlés
  17. Tyű látom megmozgattad az olvasókat! D
    Nos, a témához is hozzá szólva. Egy ideje észrevettem én is,hogy bizonyos nők (szerencsére az unokatestvéreim nem, és annyira mérhetetlenül büszke vagyok ezért rájuk:D) a szülés után valami csodalénynek képzelik magukat, és elkezdik elvárni azt, hogy te is úgy nézz rájuk. Aztán persze később jönnek a "te mikor fogsz szülni?" "itt lenne az ideje" "az a természetes, hogy legyen gyereked" kijelentések. Na az utóbbinál szoktam felhúzni a szemöldököm, hogy ha természetes (egyébként tényleg az, a világ legtermészetesebb dolga) akkor miért kell magad ennyire nagyra tartani emiatt? Bár nincs gyerekem, végtelenül csodálatos dolognak tartom az állapotosságot, a csöppségeket, tisztában vagyok vele, hogy nem egyszerű meló gyereket nevelni. Na de kérem...nem ez a természetes? :)

    VálaszTörlés
  18. Szia! Ez érdekes. Igazából nem is tudom hová tenni, semmi értelmes nem jut eszembe. Én sokszor az egész világot nem értem, nem értem az embereket, miért támadják egymást?? Sajnos engem pedig a hajam hosszúsága, és lapos hasam miatt ítéltek el egy olyan munkahelyen , ahol már idősebb nők dolgoztak. Szerintem sokaknak ez a vérükben van, nem lehet tenni semmit...
    Nekem kettő gyermekem van, és egy olyan témáról próbálok írni,ami szinte egyáltalán nem anyáknak szól, és soha nem jutott eszembe, hogy én ezzel esetleg feljebb lennék másokhoz képest, mert nincs gyerekük. Sőt én érzem magam furának. Az én gondolataimban totálisan szétválasztom a divatblog és család világát, mindennek megvan a maga helye. Szuperokosságot írni nem tudok...Szép napot! Eszter

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, nem úgy gondoltam, hogy nem anyáknak szól,amiről írok, hanem inkább fiatalabbak kommentelnek, olvasnak. Persze szólhat anyáknak is, de még nem igazán futottam össze korombeli kommentelővel, vagy olvasóval. Ebbe már belebonyolódtam. Ne haragudj. Nem is kellet volna belekezdeni.......

      Törlés
  19. Én is csupán egyetértésemről tudlak biztosítani, mert teljes mértékben egyetértek Veled!
    Csodálom, hogy egy kisgyerekes anyuka (főleg, ha több is van neki), miket meg nem tud csinálni, tényleg emelem a kalapom előttük. DE! Nem gondolom, hogy ők ettől többek lennének, mint én, akinek (még) nincs gyereke. A tisztelet szerintem úgy jó, ha valaki kivívja a másiktól, nem pedig kikényszeríti valakitől az állapota miatt...
    Az pedig külöm poén, hogy pont Téged, aki ilyen hivatást választott, torkollnak le, mert még nem vagy anya - miközben jóval több gyerkőcöt nevelgetsz (vagy nevelgettél minden nap), mint az 1-2 gyerekes ősanyák...
    Ilyenkor mindig eszembe jut egy ismerősöm, aki simán leszólt engem, amikor terhes lett, hogy ő mennyivel tovább tart már az életben, én pedig egy senki vagyok, mert ő már féjhez ment és van egy gyereke... Ahogy követem az életét, szívesen beszólnék neki, hogy akármennyire is gondolta egy csepp irigység sincs bennem az élete iránt, mert közben kiderült, hogy a házassága cseppet sem olyan szép és jó, ahogy anno vetítették, a gyerekével türelmetlen és nem szépen beszél, elégedetlen az egész élete és munkája miatt ... De nem teszem, mert nem érdekel, inkább saját magamra koncentrálok :)

    VálaszTörlés
  20. Azért nem mondhatod el a véleményedet, mert még nem vagy anya?! Kész röhej!
    Ha anya vagy akkor felsőbbrendű is vagy?
    Én bár idősebb vagyok sokkal nálad, de belefutok nálam idősebb emberekbe, akik szintén nem tudnak viselkedni. Kulturáltan, őszintén beszélek, nem fogadja a köszönésemet, kijavít, kioktat.
    Én ilyenkor már üvöltök...
    Két ilyen internetes csoportból is kiléptem már. Az egyikben nyilvánosan másolták a munkámat, a másikban meg engem is feleslegesen kikezdtek.

    VálaszTörlés
  21. Írom, ami eszembe jut, aztán majd elolvasom a többi kommentet is. Szerintem a neten pont nem anyaként vagy nem anyaként vagyunk jelen, hanem egy nick mindenki, akiről majd esetleg sorban kiderülnek a dolgok, ha éppen ennek van ott értelme. De mondjuk egy tortánál vagy egy blogban, ami nem a mamami vagy egyéb babaklub, ott mégis miért lenne relevanciája annak, hogy ki anya és ki nem? Őrület.
    Teljesen felesleges infó, ki anya és ki nem. A neten 16 és 66 éves ugyanúgy tegeződik, egyenrangú.
    Egyébként minden korosztályban vannak bolondok, ne foglalkozz velük.
    Engem egyébként az öregek borítanak ki, akik "koruknál fogva" letegeznek, holott én is felnőtt vagyok, bár nem 60 éves.Életben, még mielőtt félreértés lenne, nem a neten :)

    VálaszTörlés
  22. Szerintem egy nő attól nő, hogy oda tudja magát sorolni, és nem attól, hogy szült-e már vagy sem. Veled értek egyet. Nekem olyan találkozásom volt, hogy a családban segítő szándékkal mondtam valamit, és az anyuka – aki amúgy azt hiszi magáról, hogy megtette a világ legnagyobb csodáját és boruljunk le előtte -, azzal támadt vissza, hogy ne szóljak bele, mert nem vagyok anya. Az, hogy nem vagyok, az tény, viszont attól még lehet jó ténymegállapításom.
    Sokszor még az is vita tárgyát képezi, hogy ki a boldogabb? A gyerekes, vagy a gyermektelen. Ez sem egyértelműen megmagyarázható dolog, mert mindenki más. Az anyaság egy szerep, amivel valaki azonosul, vagy nem.
    Sőt, baráti körben azt tapasztalom, hogy úgy érzik, hogy nem igazán nők attól, mert nem tudnak szülni (már, aki nem tud), mert az ilyen, a bejegyzésben szereplő szuperanyuk elültetik bennük.
    A személyes véleményedet pedig, azért nem mondhatod el, mert ő azt személyes sértésnek veszi.
    Summa summarum veled értek egyet.

    VálaszTörlés
  23. Teljesen egyetértek Veled. Gyűlölöm ezt a mondatot: "...majd megtudod, ha neked is lesz gyereked!" illetve kaptam már ennél jobbat is: "...inkább ne is legyen gyereked, ha te ilyen vagy..." Teszem hozzá, ezt a nőnemű lényt majdnem pofán vágtam ezért a mondatért, csak a jólneveltségemnek köszönhető, hogy nem tettem.

    Jól tetted, hogy kiléptél a csoportból, csak az idegeid bánták volna maradást!

    Még valami: Én nagyon örülnék, ha ilyen óvodapedagógus vigyázna majd a leendő gyerekemre, mint amilyen Te vagy! :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek sosem lesz vége, mert ha gyerek lesz, akkor jön az, hogy majd megtudod, ha....
      ovis lesz, iskolás lesz, kirepül, unokád lesz stb.
      Vagy: nem tudhatod, mert csak 1-2-3 gyereked van, de mindig kevesebb, mint másnak :)

      Törlés
  24. én nem értem,ha valakinek van gyereke az jobban tud főzni vagy mi?
    szerintem a gyerekvállalás nem függ össze milyen ember vagy, vagy sem,ez alapján nem lehet besorolni senkit sem.
    Amúgy szerintem is jobban tetted,hogy nem vagy már benne ebben a csoprtoban,ott ahol marják az ember,nem is nevezném csoportnak.

    VálaszTörlés
  25. Ó igen, ismerek pár ilyen "szuperanyát", akik most, hogy várandós vagyok, kéretlenül osztják nekem a "jótanácsaikat", mindenhez van valami hozzáfűznivalójuk, úgyhogy ha lehet, kerülöm is őket... Merthogy finoman de egyértelműen néha azt is éreztetik velem, hogy mi az, hogy 30 éves koromra még csak egy gyerekem lesz, mikor neki 29-re már kettő volt, vagy éppen azt, hogy nem természetesen úton fogant a babánk, és látom már, hogy ha esetleg nem természetes úton szülnék, vagy ne adj' Isten nem menne a szoptatás, akkor is lenne egy-két keresetlen szavuk...
    És nem tudsz olyat mondani nekik, amivel leállítod őket, hiszen ők "szuperanyák", nekik igazuk van, és úgy van ahogy ők mondják...

    VálaszTörlés
  26. Teljesen egyetértek, és még annyit hozzátennék, hogy számomra a korral érvelés sem szimpatikus. :(
    Sok tizen-huszon évesnek lehetnek legalább olyan jó, de akár jobb meglátásai is az élet bármelyik területéről. Aki nem tudja az építő kritikát elfogadni alapból, annak meg úgyis mindegy, hogy milyen korútól érkezik, de ezzel legalább lehet takarózni.
    Nem tudom, hogy egy vita során miért kell ezeket érvként bevonni, mert az intelligencia sajnos nem növekszik egyenesen arányosan a leélt évek számával, vagy pedig a megszült gyerekek számával.
    Tisztelem az édesanyákat és az időseket is, de ezt a hozzáállást soha nem fogom tudni megérteni..

    Off: Nagyon klassz az új fejléc és a blog külseje! És a leendő gyermekemnek ilyen lelkes és odaadó óvónénit szeretnék. :)

    VálaszTörlés
  27. Egyetértek én is veled! Mekkora baromság ez már. Nekem nincs még gyerekem, de ha lenne se érezném magam többnek....Arra vajon nem gondoltak az illetők,hogy vannak olyanok akik szeretnének gyerkőcöt és nem lesz. Akkor még jobban le vannak nézve, még kevesebbek? Ez felháborító!

    VálaszTörlés
  28. Friss anyaként azt kell mondanom, egyetértek.. részben... igen, én is úgy gondoltam, hogy majd az anyaság valami felsőbb körökbe repít, ami nem igaz, valójában a mai világban lassan divat lesz lenézni az anyákat. Nem várom el, hogy átengedjenek pl a zebrán, ha gyerekkel vagyok, de amikor direkt a gázra lépnek, vagy az engem átengedő autót megelőzi a mögötte lévő - majdnem elsodorva engem babakocsistól - na az tud dühíteni. Nem, attól nem "több" lesz valaki,hogy anya lett, de tényleg valamennyire más élethelyzet, mert pl eddig csak zavart ha beszóltak "intelligens" emberkék a ruhámra/hajamra/fenekemre tett megjegyzésekkel, de most már konkrétan pipa vagyok rá, azért ilyenor reális a mégiscsak gyerekem van... kezdetű dolog.
    Egyébként, maximális tiszteletem az óvónőknek, dajkáknak, bölcsis gondozóknak, hogy kibírják annyi gyerekkel, mert eggyel sem egyszerű, pedig maximális segítségem van a férjem és anyukám részéről is.

    VálaszTörlés
  29. Ismerem ezt a fajtát, én is találkoztam már vele, és engem is kiakasztanak... Az meg röhej, hogy TORTÁKRÓL sem lehet véleményed, ha nincs még gyereked :-D

    VálaszTörlés
  30. Előttem már elmondtak mindent a hozzászólók, de hozok egy konkrét példát neked, hogy igazoljam az "igazad" :)
    Van egy 43 éves ismerősöm, kétgyerekes anyuka és a férje főz, de úgy, hogy mindenki tőle kér tanácsot és ez nem vicc. Ha a férjnek el kell utazni 2 - 3 napra, otthon hiszti van, de nyíltan nem mondja meg miért. Ha a férj elutazik, akkor a gyerekek bundáskenyeret kapnak és grillcsirkét a griiletől. Itt a példa, hogy az anyaság nem garancia arra, hogy valaki főzni is tud.
    Ismerek olyan lányt, aki már 16 évesen nagyon jól süt-főz, mert anyukája, vagy nagymamája megtanította rá.
    Tehát ne nagyon ítélkezzen senki ezen az alapon.
    A másik pedig az, hogy a véleménynyílvánításhoz mindenkinek joga van és a kritikát is el kell fogadni.
    Szóval nem te vagy a hibás!
    Tetszik a blogod, csak így tovább! :)

    VálaszTörlés
  31. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy most akkor én nem is vagyok nő, mert 90%, hogy nem lehet saját gyerekem? Most akkor ez hogy is van? Ajj. Totál egyetértek, de az ilyen 'jajjjénvagyokazANYAtemegegyszar" embereket soha nem lehet meggyőzni....

    VálaszTörlés